Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Dérczy Péter: Ég és föld között (Pályi András: Éltem) (kritika)
DÉRCZY PÉTER Ég és föld között PÁLYI ANDRÁS: ÉLTEM Pályi András második kötetét tarthatja kezében az olvasó, két történetet. Az előző — Tiéd a kert című novellás kötet — éppen tíz évvel ezelőtt jelent meg. Pályi 1942-ben született, most tehát negyvenhét éves. E külsőleges koordinációs pontok már eleve sok furcsaságot árulnak el magáról az íróról, de műveiről is. Például, a száraz adatok alapján közelíthetnénk személyiségéhez és műveihez oly módon,ahogy az kétkötetes alkotók esetében történni szokott. Azaz, tíz évvel előbb pályakezdés, s most a tehetség igazolása vagy éppen továbbra is ígéretes beváltatlansága. Aztán, tíz év alatt két kötet, valamint a szerző kora — ez önmagában mintha gyanús lenne. Az persze, még inkább különössé teszi a képet, ha figyelembe vesszük, hogy Pályi huszonegy évesen debütál a Pécsi Nemzeti Színházban, valamint az Elet és Irodalomban ekkor publikálja első novelláját. A Tiéd a kert szövegei 1962 és 1976 között születtek, de csak 1978- ban alakított könyvet belőlük az író. Ha most már komolyan végiggondoljuk ezeket az adatokat és dátumokat, akkor csak az tűnhet szemhatárunk elé: tíz évvel ezelőtt a magyar prózának — nem tudni egyelőre milyen magaslataira jutó — olyan elbeszélője született, aki mindenesetre önmaga iránti mérhetetlen szigoráról és fegyelmezettségéről tett azóta is tanúságot. A Tiéd a kert ugyanis olyan könyv volt, amely első volta ellenére is jelentékeny elbeszélőt mutatott be a magyar irodalomnak. Ha emlékezetem nem csal, ezt sajnos, kevesen érzékelték talán az egy Balassa Pétert kivéve, akinek akkori bírálatából most az új könyv fülszövegében olvashatunk rérszleteket. Nem térnék most ki az akkori szövegekre — noha a belső építkezés következetessége, fegyelme és az ebből kibontakozó világ folytonossága a mostani könyvvel nyilvánvaló —, az azonban egyértelmű, hogy az a könyv nem első kötet volt, s az Éltem nem második; ha nem számszerűségi viszonyokat tekintünk fontosnak. Pályinak volt ereje és fegyelme arra, hogy kivárja azt az időt, amikor — nem kezdőként, nem elsőkötetesként stb. — hanem íróként, s nem is akármilyen íróként mutatta meg magát. Az Éltem című kötete ezért nem reveláció, csak egyszerűen a mai magyar irodalomban egy prózakötet, amely szerényen a mai legjobbak között állva-meghúzódva ábrázolja őt. Éltem, mondja a köteteim, melynek műfaji meghatározása: két történet. A cím a két történet egyikének a címe, innen emelődött összefoglalóként ki. A műfaj megnevezés azonban csalóka: egyszerűségében olyan poétikai allúziókat rejt magában, mintha valóban történetekkel lenne dolgunk .A könyv azonban meggyőzni olvasóit arról, hogy a „történet” kifejezés, fogalom itt sajátos átértelmezésen ment keresztül; ha ugyanis történeten valamiféle kalandos, ese- ményes külső akciósort értünk. Pályi két története már a grammatikai viszonyokkal is érzékeltet valamit abból, hogy nem erről van szó. Mindkettő egyes szám első személyben íródott, s ugyan ez nem feltétlenül jelenti az előzőek kizárását, ettől még lehetne cselekményes történet mindkettő, mégis az alaposabb 1136
