Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Monoszlóy Dezső: Japán szerelem (novella)

elég szerencsétlenség, hogy iskolapadban kell ülnöm. Nagyon egyedül lehetsz abban az iskolában. Teljesen egyedül, bólint rá Dániel, ezentúl azonban köny- nyebb lesz. Veled meg tudom osztani a gondolataimat. A petróleumlámpa kellemes fényt áraszt, Dániel hangja is kellemes. Milyen (kitűnő férfi lesz belőle tizenöt év múlva, ábrándozik az asszony. És ettől laz ábrándozástól összeszorul a szíve. Mi lesz tizenöt év múlva? ez az első gondolata. A panzió tulajdonosnője is eszébe jut. Neki ugyan azt mondták, hogy körül akarja utazni a tavat és Dániel, aki megfelelő helyismerettel rendelkezik, amolyan lovagi kísérőnek szegődik mellé. Henni beleegyezően vigyorgott. Csak nem tételezi fel, hogy egy külföldi diplomata felesége és ez a gyerek ? Mit nem tételez fel, ami megtörtént? Már nem is olyan kedves a petróleumlámpa, nyugodtan el lehet oltani, nemsokára hajnalodik. Mikor jön haza az a hialászember? Óh, annak nem sürgős, mondja a fiú, lelkére kötöttem, hogy késő reggelig maradunk, addig ne zavarogjon. Vele nem akarok találkozni. Nem is fogsz, és mással sem, ehhez a házhoz csak csónakkal lehet közelíteni. Dániel láthatóan felvidul, hogy mindent ilyen jól (megszervezett, észre sem veszi, hogy az asszony elkedvetlenedett. Csodálatos az éjszaka, az ég tele van csillagokkal és csillagok nélkül is csodálatos lenne. Gázlómadarak ü-hangan feleselgetnek |a sötétséggel. Nem is alszunk? kérdezd az asszony. Aludni, ugyan már. Dániel ki nem fogy a mondókából. Egyszerre beszól földrajziról és transzcendentális filozófiáról. Majd akkor alszunk, ha felébrednek a többiek. Ha most egy égi szózat rámor- dulna, hiszen lesznek még ilyen éjszakák, és asszonyok is, akiket nagyon fog szeretni, méltatlan gyanúsításnak tekintené. Az asszony mégis elpilled, a fiú nézi, férfinek érzi magát, akinek vigyázni kell a másikra. Jó lenne, ha többen tudnának erről az éjszakáról, de úgy, hogy az azért titok maradna. Ö természetesen senkinek sem szólhat róla. Nőügyeiről az ember nem fecseg, torkolt le valakit az apja. De nőügy-e a szerelem? A jelen eseménye persze eltakar valamit az élmény sokrétűségéből. Egyszerre nem lehet mindenre odafigyelni. Megvirrad, csörren a ladik lánca. Evezők pocskolnak ia vízben. A visszaemlékezés jobban a dolgok mélyére tud nézni, mint a párhuzamos pillanat. Dániel dúdolgat a csónakban: Magasan repül a daru, szépen szól... Mit énekelsz? Még nincsenek messzire a nádastól, ahonnét buzogányalakú virágok barnás sziluettje pipiskedik elő. Ez csak olyan dalocska. Ha nem fogná az evezőt, fity- málóan legyintene. Nem is igen tudnám fordítani. Egy madárról szól, magasan repül és szépen énekei. De ha valóban olyan magasan repül, ki hallja meg az énekét? En, ha nagyon messzire leszek tőled, akkor is hallani foglak, mondja az asszony, s ebben a mondatban van valami fenyegetés. A fiú szeme megtelik könnyel. Neked soha nem szabad elmenni tőlem, soha! Még itt vagyok, nyugtatja az asszony, s Dániel számára ez ígéretnek, fogadalomnak is hangzik egyben. De miért ígéret, és miért fogadalom, hogy még itt vagyok? Nem, nem az. De mégis fészekszerűt jelent, [amelybe időlegesen el lehet (rejtőzni. Tónak, halászkunyhónak hire-hamva sincs már. Az operában ülnek,, a fiú az első sorban az apja mellett, apja csillagos érdemrenddel feldíszített frakkban, ő szmokingjában, amely erre az operaelőadásra készült. Az lasszony fent ül a díszpáholyban, kimonóban. A fiú tudja ezt, bár megtiltották, hogy hátranézzen. A Pillangókisasszonyt játszák. Az operaházi Pillangókisasszony távolról sem olyan szép, öregebb is, [mint az ő Pillangókisasszonya. Még itt van, még itt van, dünnyögi magában a fiú. Ne nézz hátra, inti az apja. A fiút bántja a felesleges megrovás. Neki nem kéül hátranéznie, ő mindig látja az asszonyt, csukott, nyitott szemmel egyaránt. Nem is lát mást, az előadás inkább zavarja. Valószínűleg nem is eredeti a kimonó, amelyben a ráncos, agyonpúderezett ar1116