Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Vatai László: Márai Sándor naplói (Az ember és az író) (tanulmány)

tolicizmust is, de soha nem szűnt meg katolikusnak lenni. Hitén túl s a mai világkép mögött, emberi és hatalmi szempontból egyaránt, ez a világnézete. Pedig Ulysses görög volt, tehát nem katolikus, kíváncsi volt a titkokra és a szabadságvágy űzte, (inkább a protestáns típushoz tartozott); a latinok voltak katolikusok már a kereszténység előtt is, s azok maradtak az egyházba jutva. Márai ezt a különbséget nem veszi észre; Ulysses álarcában katolikus.

A negyedik kötet végén világosan áll előttünk az új Márai. Nemcsak az evangéliummal szakított, már nem is pogány: illúziónak minősít minden vallást: „Mint a vallás, mint a szerelem, úgy a zene is illúzió. És minden realizált illúzióban van valami az őrületből.”36 Nem harcos ateista, csak kiábrándult tökéletesen. „Az embereknek joguk van az illúzióhoz, máskülönben sivár lenne az élet. A vallási illúziók között számomra legrokonszenvesebb a buddhista, mert nem ígér semmit. Pontosabban a Semmit ígéri: a nirvánát; tehát őszinte.”37 Márai legvégső életérzése és szava a Semmi; materiális és szellemi értelemben egyaránt. Újabban a metafizika és fizika távlatában is egybeesik a kettő: az asztronauták leírása szerinti elképzelhetetlen fekete Semmi, s a hit híján helyére lépett Semmi. Benne az ember csak pillanatra felvillanó fény.

Mi a végső megoldás? A halál. Mindenfajta ember részére ez az utolsó lépés, mégis mindenkit másképp érint, más értelmet ad az életének. Reménységgel és félelemmel néz elébe a keresztény ember, a hitetlen vagy iszonyodva vagy sztoikus nyugalommal. Márai az utóbbiak közé tartozik: „...Szent Ferenc kénytelen volt a haláltól félni, mert hívő volt. Én például nem hiszek a túlvilági életben, tehát nem félek a haláltól.”38 Sőt, egyetlen reménye a „föltétien halál”. Levonta elfogyott hite konklúzióját, s a maga módján bátorságot mutat. Ha ez valóban így áll! Márainál nem lehet pontosan tudni; elég sok nála a póz. A Jó Halál Házáról így ír: „...az ilyen Ház nem lehet kórház, sem kolostor... leghelyesebben egy modern, tökéletesen felszerelt, dignitással és diszkrécióval vezetett találkahely lehetne... ahol a Madám megkérdi a vendéget, milyen pozícióban akar meghalni. A Kéj a Jó Halál, kicsiben; nagyban és komolyan sem lehet más; okosan kell megszervezni és megvalósítani a Jó Halált.”39 Ez a bordélyházas megoldás túl erősen hat, s Márai változó életében is frivol. Bár lehet, hogy komolyan gondolja. Nemrég olvastam egy science fiction novellát, pontosan ez volt a témája, (s az ellene való küzdelem). Talán Márai is onnan vette a gondolatot. Mindenesetre: az emigráció legfontosabb írója befejezésül megérkezett a bordélyházas Jó Halálhoz. Sok fordulaton átment hosszú élete tisztán mutatja: nem a marxista diktatúra, hanem a Nyugaton változó-világkép a robbanó forradalom.

Újra felmerül a kérdés: ilyen helyzetben van-e értelme az életnek? Érdemes-e csak egy percig is megmaradni benne? Vagy csak a kényszerűség köt hozzá? Az öreg Márai vallja, hogy az élet értelme a gyönyör. Évtizedekkel előbb ismert más esszenciát is. Kezdetben a műveltséget, majd a művészetet vallotta értelemnek, ezek elégítik ki az élet kínzó éhségét. Csúcsnak a verset hitte, „a fehérizzásra felhevített, formába öntött önkívületet”. S a költők mellett akkor még egyéb megváltók is mutatkoztak: a szentek, a művészek, a nők; de kevés volt a kohéziós erejük. Mégis megpróbálta a művészettel folytatni a teremtést; itt is bekövetkezett a kiábrándulás. Először a korabeli művészettől undorodott el. Társadalom- és tudománylátásban modern, viszont öröknek látszó értékekhez ragaszkodik a művészetben. Nem valamilyen iskolához kötötte magát: a teremtő értékeket tekintette a műalkotás és az élet értelmének.

Aztán rájött, hogy nincs Isten, legalábbis a vallások módján nincs. Nem lehet folytatni a teremtést, hisz nem volt kezdete sem. Illúzió az Isten, a teremtés, a kultúra, a szocializmus, a forradalom, legszebb Illúzió a művészet volt. Míg öreg korában ki nem mondta helyette a Gyönyört és a föltétien Halált. Várakozásunk ellenére, kimondta. Szerinte ez már nem illúzió, hanem az ember és a világ egyetlen megfogható értelme: az elmúlás.

*

1043