Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Vatai László: Márai Sándor naplói (Az ember és az író) (tanulmány)

Magyarországon szemben állt mindennel és mindenkivel; hitére alapozta az életét. Ebből fakadt a humanizmusa. Hogy alakult ez a legfontosabb ügye az emigrációban? Mindvégig katolikusnak vallja magát, de nem ismeri el az egyházat tekintélynek; Krisztus evangéliuma helyett megérkezik a pogánysághoz, sőt a nihilizmusba botorkál. Mint katolikus.

Végig elkíséri a laza magatartás, nem hűtelen az arisztokrata, latin, katolikus életérzéshez. Ortega halálakor írja: „Az utolsó mediterrán szellemek egyike volt, szabad, arányos, pogány és katholikus egyszerre, — nem hitében, hanem alkatilag.”30 Túlságosan hangsúlyozta ezt a katolikumot a protestáns szellemiségű világban. Demokrata és polgár is volt, tudatos programja szerint föltétlenül, de a Naplókban megmutatkozik a lélek legmélye is.

Magyarországon, az első Naplóban még imádkozott és kereste Isten gondviselését, az emigrációban már távolabb került a hittől. Eleinte még említi Istent, de ez már csak deizmus volt: tudatosnak gondolta a természetfeletti világot. Később nyíltan szembe került a kereszténységgel. Egyszerűen elveti a Kijelentést, valami fel nem fedett természeti teológiára támaszkodott. Tévedésnek tartja, hogy „összekapcsolják az ember morális kényszerűségét a Természetfölötti képzetével.”31 Földi kísérlet a morál, a Természetfölöttinek nincs erkölcse. Ebben a gondolatfűzésben eltűnik a Kijelentés, az Isten erkölcsi követelménye és megváltó akarata. Széttépi az Isten és az ember személyes kapcsolatát; részünk csak a sors lehet, az Isten közönye. Jeladások, ha vannak, felfoghatatlan tünetek.

Szétoldódik a kereszténység, először a deizmusba hull, majd a semmibe. Megszűnt Krisztus tanításának az érvénye: „Nem igaz, hogy meg kell bocsátani!” Márai szerint Jézus különben is csak filozófus volt, szerencsésen megfogalmazott néhány igazságot, de voltak sötét, ördögi gesztusai is. „Valahányszor azt hallom, vagy olvasom: ’Isten annyira szerette az embereket, hogy egyszülött Fiát adta a világ megváltására’ — indulat és ellenérzés tölt el.”32 Márainak az evangéliumhoz itt már semmi köze sincs. Lehetetlen tovább nem szaporítani az idézetek számát: „Minden között, amivel a vallások fenyegetnek, számom a legfélelmetesebb a feltámadás fenyegetése... Protézis és reménykedés nélkül lépni ki a Csendbe, a Sötétségbe ... ez az utolsó dignitás, amire az embernek két Semmi — a születést előző és a halált követő Semmi — között joga van.”33 Már nem a keresztény ember beszél, hanem a hitetlen egzisztencialista. Ezzel az idézettel kapcsolatban nem említi Sartre nevét, bár a gondolat az övé. Lehet, hogy Márai, tőle függetlenül, ugyanazt élte át, és eljutott ugyanoda.

Hosszú volt az út az evangéliumtól idáig, közben át is élt egyfajta pogány katolicizmust. Mintha ott mozgott volna legotthonosabban; a latin világ volt az igazi hazája, pedig világosan tudta, hogy a mediterrán mítoszok felfaltak minden vallást, s a kereszténység sem kivétel. Máté evangélista fétis-szobrát ma is lecipelik a tengerhez, megmutatják neki a veszedelmes vizet, s csoda formában segítséget várnak tőle. Megfizetik a pogány héroszok helyébe lépett szenteket a templomokban, s várják a csodát. Természete szerint az ember ugyan pogány, de ebben a mítosz-dzsungel- ben, a mai civilizációs csodák közt, már alig hihet: a mediterrán világ ma lényegileg ateista. Márai Apollóhoz fordul, a mosolygó istenhez, ketten radírozzák ki a bűntudatot az életéből. így válik pogánnyá, s majd a latin életformával együtt, túllép ezen a fokon is.

Pogánysága negatív módon kapcsolódott a kereszténységhez: emberevő istenekről és Istenevő emberekről beszél; a katolikus liturgia, szerinte, kannibalisztikus szertartás. „Minden, ami kasztíliai, az életszokásokon és vallási liturgián is átüt — a hunytszemű áhítat önkívületében — a testi, a kannibalisztikus; a spanyol Euchariszti- án is átparázslik a Hús és a Vér.”34 A keresztény kannibalizmus. Szerinte ez még mindig a rendkívül rugalmas és tág katolikus életforma egy része. Bécsben meglátogatta a Reitschule-t. A lóbalettben is felfedezte a katolikumot. „Ez a barokk: a fegyelmezetten ütemes ló-kontrapunkt. Protestáns országban bajos lenne ilyen eszményi ló-liturgiát kitenyészteni.”35

Márai maga mögött hagyta az evangéliumi katolicizmust, később a pogány ka1042