Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Vatai László: Márai Sándor naplói (Az ember és az író) (tanulmány)

idegen a számára. Pedig ez teremtette meg a modern világot. Ezért érezte a latinsá- got mindenestől katolikusnak, (függetlenül a vallásos tartalomtól), s ezért volt idegen neki a protestáns élet. A latinokba szerelmes, de a mai valóság Amerika. Szerinte a latinság jelenti a kultúrát, ma viszont a civilizációban élünk. Éles és hamis ez a beállítás, mint a máz és külső fény: még mind a kettőben élünk, s az angolszász világ a legszerencsésebb szintézis. Olaszországgal kapcsolatban írja: „...nagy szerencsétlenség lesz, ha egyszer el kell mennem innen.”28 Mégis elment... Amerikába. Nemcsak anyagi gondok miatt, a mai világ közepéből akarta nézni a mai életet.

Márai világosan lát: Amerika lényege csak- és tiszta demokrácia, a jelzők nélküli, a mindenkire egyformán érvényes életforma. Eszközei változnak, de nem érinthetik a lényeget. A demokrácia és esetleges módszerei dialektikájában állandó forradalomban él az amerikai társadalom. Nem emelt barikádokat, mint a latin vagy szláv népek, nem is teszi soha. Adózási rendszere és a gazdasági átalakulás hozza magával a társadalmit is; mindig a demokrácia keretén belül, a szavazófülkékben. Amerikában az egyén helytállhat és meg is kell tennie, a személy nélküli felelősség kísérlete itt bukást eredményez. Az egyének viszont együtt hozták létre a legmagasabb rendű civilizatórikus társadalmat. Kiformálódott benne a kívánatos élet lehetősége.

Túl a gazdasági faktorokon ez a meghatározottság lényegileg idealizmus. Márai szerint: „a tolerancia és a fegyelmezett együttműködés szelleme.”29 Háttérben még mindig az első erő működik, a kálvinista puritanizmus, vele kezdődött Amerika, vele nőtt naggyá. A protestáns szabadságeszme és demokrácia volt az alapvetés; sokféleképp változott az élet és formálódott a társadalom, de a kezdeti ideák ma is hatnak, s valóban a világ legfontosabb államává tették. Nemcsak politikailag, a mai világkép is benne alakult ki.

Márai ideálja a latin arisztokratikus életeszmény; szíve mélyén hozzá húz a nagypolgár. Leírta sokszor. Viszont a demokrácia száz hibájáról tud és beszél, de kénytelen volt szembesülni vele, s ezt tekinti a jövő útjának. Arisztokrata, latin, katolikus világképén átlépett az idő, s ő elment Amerikába, hogy fenntartásain túl elfogadja a puritanizmus demokráciáját. Szerinte is a reformáció nyomán változott meg a középkor világképe. Tegyük hozzá, hogy a mai világképet is, sok egyéb tényezővel együtt, még mindig a protestantizmus alakította ki.

Amerika civilizatórikus és gazdasági ereje töretlen; a kérdés: vajon az-e még lelki és erkölcsi tartaléka? Ma a kispolgár a tipikus társadalmi lény, Márai parvenű proletárnak nevezi, szegénygazdagnak. Túl a civilizatórikus életformán, zavartan viszonyul Európa történeti kultúrájához; ezt fenntartással fogadja. Márai szerint hiányzik belőle a kultúra évszázados reflexe; valószínűbb: a mai civilizációt érzi a magáénak. Érdeklődéssel fordul a százszínű élethez, reagáló készsége töretlen. Nem elnyomott vagy szemlélő Amerikában, mindenestől ő a birtokos. Időnként megtorpan, világhatalmi szerepéből sok nehézsége támad, de az alapot, a demokráciát nem érinti semmi. Két nehézsége mutatkozik. Az egyik belső, a másik a külvilággal kapcsolatos: nem hisz már a végtelen fejlődés lehetőségében; s rájött, hogy a demokráciát nem lehet exportálni, legalábbis automatikusan nem. Amerika mind a két ügyet legyőz- hetőnek tartja, nem háborúban és politikailag, hanem demokráciája erejével. Nincs más útja az emberszabású életnek a modern civilizációban. Márai is ide tért meg, így látja az amerikai életforma helyét és szerepét.

Hol alakul Amerika jövője? Gazdagsága nem végtelen, de még óriási tartalékai vannak; még hosszú ideig a világ formáló hatalma lehet, ha egyáltalán hosszú ideig tart még az emberi történelem. ,•

*

A Naplók a világ, az emberiség és az irodalom kérdéseivel foglalkoznak s nagyon élesen az íróval magával. Személyes vonatkozások zápora a négy könyv, életére utaló reflexióit is feljegyezte bennük. Nem is lehet másképp: naplóról van szó. Márai-tü- netként a hétköznapok ritkán jutnak szóhoz, ünnepi ügyekről beszél, élete végső mozzanatait rögzíti legtöbbször. Legalábbis az emigráció évtizedeiben.

1041