Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Vatai László: Márai Sándor naplói (Az ember és az író) (tanulmány)
Márai nagyon tudatos író, célja nem a forgács, hanem a mű, teljes alkotásra törekszik mindig. Nem spontán módon, nem a kézzelfogható valóság egy kimetszett darabját rajzolja, hanem külön laboratóriuma terében játszódnak a regényei. Lé- lekrajza a mélyben rejlő mozzanatokból épül fel, a cselekmény rendszerint ezek ábrázolása. Valamilyen valóságról tudósít, nemigen mozog légüres világban, nem fényképez, a látomást írja meg: külön képesség nyomán a benne megszületett valóságot. Ez a belső mag — érzése szerint — a jelenségen túl az állandóval is kapcsolatot tart, a létezés benne ragadható meg igazán: a „valóságalkotó fantázia” az írás titka. Itt válik el az irodalom a tudománytól; ingatag talajra lép, de a lényeg megragadásának ez az igazi útja. Az értelem szükségképp megérkezik a semmihez és pusztulást hoz, a látomás a szépségben kifejezi és meg is tartja a világot. A titok: költött cselekményben vetíteni a víziót és benne az igazat. Felfokozott valóság legyen a látomás. Így írta Márai a műveit? Mindig erre törekedett, de a vízió helyét gyakran átveszi a rutin és a virtuozitás. Szinte elkerülhetetlen csapda, hiszen biztos kézzel használja mestersége minden eszközét. Fojtogatóbb az eredmény, ha indulatai ragadják magukkal. Márainál az elegáns formából a látomás helyett néha gyűlölködő indulatok törnek felszínre, különösen, ha a kis magyar világról beszél. Alkotása lényeges eleme a stílus: a látomást ezzel teszi valósággá. Kifejezés- módja nem hétköznapi értelemben szép, hanem erőteljes és pontos, ezért szép és kifejező. Megedződnek a szavak a mondataiban. Ritmusa nem természetesen folyik, mint a nép beszéde, inkább a megkövesedett hullámok rendjéhez hasonlít. Márai írásművészete a magyar nyelv 20. századi lehetőségeinek egyik csúcsa. A lelkében tárolt idegen nyelvek tüzében kiégett belőle minden salak és a szinonimák használata is. Igaz, eltűnt majd minden szín és a sokféle fordulat lehetősége. Kitűnően tud magyarul. Puritán és árammal telített ez az erőteljes stílus, alkalmas a látomásban megfogant valóság kifejezésére, sőt bizonyos értelemben teremti is az ember világát. Márai műveiben újra hitelt nyert a szó, az írás. Célja a tökéletes regény, a látomásban felbukkant valóság művészi kifejezése. Nem spontán születik, minden részéért meg kell harcolni, külön alkotás minden mondata; a látomással küzdő író mesterember is. így próbálja létrehozni a tökéletes regényt, ami túl a magyarságon, már mindenkihez szólna. Van Márainak ilyen tökéletes alkotása? Sok regényében megcsillan; a rutinnal együtt. De ő se kapcsolt át a világirodalomba. Látomások helyett gyakran eszmékkel dolgozik, ezeket öltözteti a vízió köntösébe: meg iehet-e váltani a világot?; az abszolút diktatúra lényege; van-e történelem?; a tömegőrület sodra. Mintha Dosztojevszkijt hallanánk, csak iszonyatosan nyomasztó súlya nélkül, viszont évtizedeink kollektív félelme külső súlyt ad Márai rövid írásainak. Dosztojevszkijnél mindig látomásból született az eszme, Márai mintha fordítva írná a regényeit. Tökéletes mondatai pontosan kifejezik eszméi tartalmát, de a víziók kölcsönzöttek, bár évtizedeink vetületei, s rólunk szólnak még a múltban játszódva is. Van valami zavaró a regényeiben: a disszonancia viszont az olvasó lelkében teremti meg a látomást. Fordított rend és eredmény: regényeinek nemcsak esztétikuma, hanem különös funkciója is van, 'elsőrenden nem alkotja, hanem szüli az egzisztenciális életérzést. Itt azonban már túljutottunk a tökéletes regényen. A NAPLÓK Eddig általában szóltunk az alkotóról és érintettük a műveit. Ennek a tanulmánynak mégsem célja a teljes Márai-oeuvre értékelése, csak a Napló négy kötetével foglalkozunk. Ezek adják élete és alkotásai hátterét, fényt vetnek a rejtett mozzanatokra, magyarázzák az embert és a regényeit. Élete lírájáról van szó. írt verseket is, mégis naplóiban tárulkozik ki igazán. Életérzéseit és világlátását itt foghatjuk meg legtisztábban, világképe itt a legplasztikusabb, s minden tiltakozása ellenére, világnézeti csírákat is szül. 1029
