Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Vatai László: Márai Sándor naplói (Az ember és az író) (tanulmány)
Naplóiban követhetjük nyomon új változatait, a háború végi pokolban vergődő otthoni emberen át az Ulysses szerepébe helyezett világvándorig, aki végül megáll a nyitottá vált lét és valóság félelme előtt. Apró mozzanatok villámfényként hasítanak élete rejtett titkaiba, s megmutatják művei mögött az írót. Nem világítanak mindig a reflexiói, néha csak a rutin és az unalom közönye beszél, mégis a naplók mutatják meg a villámokkal terhes égboltot. Egy-egy regénye az alkotásba befalazott kis szelvényét adja csak az életének, a Naplók viszont elénk vetítik az ellentmondásokkal terhes egész embert. A napló nem monológ, inkább dialektikus vallomás, élete árama egy-egy világra jött műve mögött; s a Más szerepe az életében, nem közvetlen kapcsolatok útján, hanem írók alkotásain keresztül. Rendkívül izgalmas tünemény olvasmányai sorozata: kit olvasott, kit tett félre, és kiről nem beszél egy sorral sem. Hatalmas az irodalmi látóhatára, s rendkívül önkényes. Hatásokat kap és fogad be, körülbástyázza és emeli velük saját életművét, az agyonhallgatottak és a megtaposott írók romjai fölött pedig nőni akar. Valóban lírai vallomások a Naplók. Szellemes olvasmányok is. Néha ellaposítja a rutin, de ilyenkor is segít a rendkívül éles, kifejező stílus. És a rengeteg idézet; szószerinti és gondolati formában egyaránt. Sokszor ezek árján úszik Márai, de mindig kiformálja belőlük az énjét és saját gondolatait. Lényegük mégis az időbeli folyamatosság. Dátumokkal kell élnünk, Márai is így szerkesztett, így tarthatunk rendet a mondanivalókban. S a változás folyamatosságát így érzékeljük megszakítás nélkül. Még a Naplóktól független fontos dátum: Márai 1900 április 11-én született Kassán. Az első Napló 1943—44 reflexióit sűríti, Budapesthez kötötten. A német megszállás után, 44 márciusában Leányfalura költöztek. Pest és vidéki otthonuk közti ingázásban telt el a nyár. Közvetlenül karácsony után az oroszok elfoglalták Leányfalut, Máraiékkal együtt. A második Napló az 1945—57 közti időt öleli át. Pest eleste után 46 novembere és 47 márciusa közt az első nyugat-európai út. Nevezhetnénk az első emigrációnak is. Svájc és Olaszország városaiban töltötte az időt, és Párizsban. 48 szeptemberében másodszor és véglegesen emigrációba ment. 52 áprilisáig Olaszország a hazájuk, akkor átköltöztek New Yorkba, s ott éltek 1967 végéig. 1957-ben vette fel az amerikai állampolgárságot. A harmadik Napló az 1958—67 közötti időt foglalja magában. Végig New York a színhelye. 59-ben hosszabb amerikai út: Kalifornia, Mexikó, Arizona, Texas, Florida. 60—61-ben gyakori utazás New England-be. 62—63-ban hosszabb európai útra ment, Olaszország, Ausztria, Spanyolország voltak az állomásai. Majd vissza New Yorkba. Az 1968—75 közöti évekről beszél az eddig megjelent utolsó naplókötet. Olaszországban élt, ott írta a reflexiót, 73-ban beteg, kórházban Salernóban. 73-ban egy jellemző és fontos bécsi út, 75-ben amerikai átrándulás. Az első Napló magyarországi életéről szól, Pesten jelent meg, 1945-ben. A második rövidebb fele otthoni életét regisztrálja, aránytalanul hosszabb befejező része viszont az emigráció terméke. Washingtonban látott napvilágot. Az utolsó kettő pedig töretlenül emigrációs mű. Külön kell tárgyalnunk naplói magyarországi részét és a diaszpóra éveit; kontrasztjuk mutatja meg az író élete és alkotásai változását. Együtt jelenik meg bennük az ember és a magyar, a mai világ és élet, ahogy Márai látja. Mindenekelőtt pedig saját maga. MAGYARORSZÁGON Márai a háborút otthon élte át. Tanúja volt a szörnyű éveknek, az események őt is forgatták, mégis bizonyos távolságból szemlélte az életet. Mintha nem lett volna egzisztenciális ügye, bár akkor még az volt; impresszionista módon írta a reflexióit. Belső emigrációban élt: alkati adottságai miatt, s különben is idegennek érez1030
