Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 1-2. szám - KOVÁCS IMRE EMLÉKEZETE - Mikita István: Emlékezés Kovács Imrére
MIKITA ISTVÁN Emlékezés Kovács Imrére5 Egyidősek vagyunk Imrével. Két vesztett háborút, két elbukott forradalmat s egy népfelkelést értünk meg. Elég jó viszony alakult ki köztünk, amikor a 45-ös választásokon én is képviselő lettem. Azelőtt csak írásait, cikkeit ismertem, a Szabad Szóból. A Parasztpárt főtitkára volt, de a szervezés apró munkáit nemigen tartotta fontosnak. Olyan alkat volt, aki apró ügyeket nem szívesen vállalt. Csak az úgynevezett „nagypolitika” érdekelte, ahol otthon érezte magát. Talán a mi pártunkban senki nem látta olyan biztonságosan az elkövetkezendő tragikus idők eljövetelét, mint ő. Ezt nemcsak tehetségének köszönhette, hanem annak, hogy a legnehezebb esztendőkben — a háborús években — közelről megismerhette azokat a pártokat, amelyekkel nemcsak a „föld alatt”, de később az ország nyilvánossága előtt, a koalícióban is együtt kellett munkálkodni. A pártok koalíciós acsarkodása idején egy ízben Rákosiék meghívták a Nemzeti Parasztpárt Országos Vezetőségét is, „beszélgetésre”. Rákosi is, de méginkább Révai és Gerő — durván támadták Imrét. Szinte ölre ment a vita. Borossal ültünk az asztal végében, a lábainkkal lökdöstük egymást, biztatva magunkat, hogy nem engedjük Imrét bántani. Az igaz, hogy jóval többen voltak, mint mi, de úgy éreztük — erőfölényben vagyunk. Nem gondoltunk akkor még arra, hogy az életünkkel játszunk: a kastély, ahol a tárgyalás folyt, körös-körül pártszolgálatosokkal, ÁVH-sokkal van megerősítve. Imre nem reti- rált; visszabeszélt, kritizált. Talán ő sem tudta, hogy ebből neki baja is lehet. A képviselői mentelmi jog, a főtitkári pozíció s szegényparaszti milliók a háta mögött. . . Mitől, kiktől féljen hát? De valójában borotvaélen táncoltunk. A németellenes ellenállásnak akkor volt vezetője, szervezője, amikor azok, akik aztán pártunkban ellenfelei lettek, meglapultak, vagy itt-ott összejöttek néhányan, úgynevezett „ellenállást” csinálni. S ezek a frakciósok szorították, zárták ki Imréit a pártiból. De később jó néhány paraisztiképviselőt is, írót 'is, kivéve a „kútkönyves parasztokat”. Nevüket nem említem, hisz minden parasztpárti tudja, kikről beszélek. Ismétlem, nem volt jó szervező, még összetartónak sem volt olyan, aki egy országos pártot gondjaival, bajával el tud látni, vállalni. Főtitkársága alatt is olyanok szervezték a pártot, akiket ellenfelének tartott, olyanok „csinálták” a párt programját, akiket „kétkulcsosnak” tartott Imre. Nagy és független Parasztpártot szeretett volna irányítani. Ilyet szeretett volna valamennyi koalíciós párt is, „miért mondhatnánk le erről a szándékunkról” — mondta. S ellenfelei pedig „jó csatlóst” és olyan kispártot szerveztek a parasztpártból, amilyet csak kívántak tőlük „kenyéradó gazdáik”. * * Elhangzott a Veres Péter Társaság Kovács Imre Emlékülésén, 1988. márciusában. I 92
