Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Csokits János: Látkép, Leendő voltomról, Kékszakáll hetedik monológja, Egy ünnepelt hazafi köszöntése, Fata morgana, Lascaux-i fohász, Egy hajótörött naplójából (versek)
vakító kőfalon, fordított sziklatükörben tűnik elő türkízes, barackos arc, gyöngyalma váll, körtelágy emlő kemény bimbója, tejben oldott rubin, epertűzű rózsa... Ocsúdik a táj, megtelik ragyogással, csupa domb, lankás, gömbölyű hajlat, sugaras köldök, has, aranypelyhes fészek, megfeszül a bőr, duzzadó napsütésben tompor és comb topáz tornyai ringnak délszaki tűzzel, hullámzó dűnák, halmok bársonya izzik, vulkáni csonton hömpölyög a nyár, üveges fényben hőtől ittas szőlő, piros bor lüktet a lombok alján, a dombokon tengeri pára, tejkoráll ajkak lehellete száll, tirgisszag, sós vér ... A virradat tüzes gyémántja velődig lobban, delelő lelked csillagvilága ásványi lét kínjában tündököl, és a perc hamvadó pusztaságán, gyűrűző arany kígyóival, Éva édene lángol. Tévedtél — kagylós csont őrzi az idő gyöngyét. Te meghalsz, aki nincs, könnyek közt megszülethet. Lascaux-i fohász Lélek madara gubbaszt az ágon, gondolat árnya a barlang falán, sejtekben élő sejtelem rajza, korommal írja, amire nincs hang, hamuval mondja, amire nincs szín, halál madara hallgat az ágon — a megfoghatatlan megfogható. Madárfejű sámán idézi fel álmát: gyapjas orrszarvú bölénybika ellen, a bölény hasából bugyog a bél — erő varázsa sebben a lándzsa, végzet varázsa ágon a madár. Élet istene: húsunknak hús kell! Halál istene: győzzön a vadász! 983
