Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - Csokits János: Látkép, Leendő voltomról, Kékszakáll hetedik monológja, Egy ünnepelt hazafi köszöntése, Fata morgana, Lascaux-i fohász, Egy hajótörött naplójából (versek)
Egy ünnepelt hazafi köszöntése Hatalom fölkentje, díszes férfiú: tudjuk, milyen olajjal kenték meg hűségedet. Nem bogyó húsából satjolta a prés, nem dió beléből préselte a sajtó: lenmag zsírjába kevert korommal nyomta a Gondolat, és számodra, ó magyar, a nagy világon e kívül nem volt Alkalom. (1982) Fata morgana Látom, elnyűtten állsz, tested öt kapujában fehéren, gyümölcstelen bámulsz az édenkert almáira, beteg vagy, érzem, szikkadt és sovány, kápráznak ingerült érzékeid, csont és bőr — hova lett az ima! — legbelső párducod karmával is Éva húsára emlékezel. Vesztettél! Reményeidet csontig lerágtad, sivatag szélén állsz, utadat behavazta a homok, elfutó időd buckái közt bukdácsolsz didergő szájjal, olvadó mosoly foszlányán csüggesz, holdas arc barackját marcangolod, eszelős kézzel oázist rajzolsz, délibáb vitéze, tótágast állsz vágyad hevében, ágyékod egében megindulsz Vénuszod, Évád galambos dombja felé, — vagy tán a meztelen kő, viola égbolt kelyhében fodrozó hegycsúcs, napfénytől vemhes gránit mélyében mozdul kalandos csípő,
