Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - Csokits János: Látkép, Leendő voltomról, Kékszakáll hetedik monológja, Egy ünnepelt hazafi köszöntése, Fata morgana, Lascaux-i fohász, Egy hajótörött naplójából (versek)

CSOKITS JÁNOS

Látkép

A rosszon túl van a régen, a régen túl van a szép, a szépen túl van a semmi, a semmin túl van az ég.

Leendő voltomról

Vagyok, ami voltam mielőtt meglettem, s oda térek holtan, ahonnan születtem.

Teremtőm a minden, a semmit nem hiszem, nem voltam, nem leszek magamban semmi sem.

Volnék tiszta tenger tükre a tudatban, vagyok iszapos csöpp: zavaros, tudatlan.

Volnék eleven tűz, csillag a sötétben: holott minden fénycsöpp ellobban az égen.

Volnék a végtelen, önmagát szemlélvén: s beléolvad létem amidőn átélném.

Vagyok, ami minden időben időtlen: létezés, amelyből meghalni kinőttem.

979