Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HATÁR GYŐZŐ 75 ÉVES - Jánosy István: Határ Győző: Köpönyeg sors - Julianosz ifjúsága (esszé)
JÁNOSY ISTVÁN Határ Győző: Köpönyeg sors - Julianosz ifjúsága A 75 éves Határ Győzőnek. Határ Győző Julianus Apostata ifjúságáról szóló, 620 oldalas regénykolosszusának utolsó oldalán olvasható forrásjegyzék 48 (köztük számos többkötetes), művet sorol fel, részben IV. századi forrásokat, részben modern történelmi, irodalmi monográfiákat, amelyek erről a korról és Julianusszal foglalkoznak. A figyelmes olvasó hamarosan rájön, hogy ez a forráslista nem dísz, hanem komoly dokumentáció, hiszen a bennük föllelhető információ úgyszólván teljességgel fölismerhető a regény lapjain. A regény nem tárgyalja a mindössze 32 évesen, csatában hősi halált halt Ju- lianus teljes életét, hanem csak az ifjúságát, de azt szinte napról napra követi, a forrásokból nyert információkat mozaikkövekként kirakosgatva. Azért műve nem puszta történelmi dokumentáció, hanem igazi regény, hiszen hősének lelki fejlődését akarja hitelesen ábrázolni, nem annyira a vele és körülötte történt eseményeket, így olykor költői szabadsággal is él elsősorban a kronológiában, és néhány karakterisztikus szereplő (Licinius, Melioné, Szozipátra) megformálásában. De miért érdekli ennyire a szerzőt a IV. századi korabizánci birodalom élete? Mert igazi zsarnokság volt, ahol az egyén élete, halála az udvari intrikáktól, pletykáktól függött. Mindenki úgy érezte: saját életét végleg nem ő irányítja, hanem teljesen ki van szolgáltatva valami személytelen kényszernek, amely őt bármikor kín- padra vonhatja, megölheti, teljesen függetlenül attól, hogy mit tett, vagy mit nem tett. Különösen ki voltak szolgáltatva ennek a Fátumnak az uralkodóház családtagjai, hiszen mindegyik potenciális trónkövetelőnek, összeesküvőnek számított, még ha a legcsekélyebb szándéka sem volt az uralom átvételére. Különösen egy-egy új császár trónraléptekor hullottak a fejek, néha pótolhatatlanul kiirtva az egész dinasztiát. Ez történt Nagy Constantinus halálakor is. Utóda, fia, Constantius globálisan kiirtotta apai nagybátyját, családtagjaikat, úgyhogy szinte véletlenül maradt életben két kisgyermek: unokaöccse, Gallus és annak féltestvér-öccse, Julianus. Az életük továbbra is állandóan kockán forgott: hátha az Udvar mégis úgy dönt, hogy nincs szükség rájuk. Egy kis várban éltek, egy sivatag közepén, a Macellumban úgy, hogy a Főeunuch Főkamerárius és a Titkos Szolgálat főnöke állandóan rajtuk tartotta a szemét távolból is: besúgók figyelték minden szavukat, minden lépésüket. Ügy kellett élniük minden nap abban a tudatban, hátha ez az utolsó napjuk. Ilyen körülmények között hogyan élt, éldegélt a gyermek Julianus? Eltompult? Tétlenségbe, apátiába esett? Éppen nem, és ez keltette föl Határ Győző érdeklődését. A fiú szűk lehetőségei között is, mégis tartalmasán kívánt élni sok szellemi élménynyel. Ezt egy véletlen tette lehetővé. Az egyik toronyszobában volt fölhalmozva egy tudós püspök, Geórgiosz könyvtára: ez szinte hiánytalanul tartalmazta nemcsak a keresztény írók műveit, hanem a pogányokét is Homérosztól elkezdve egész a kortárs újplatonistákig. És Julianus bevette magát e roppant gazdag könyvtárba és olvasott, tanult. Szigorú keresztény nevelést kapott, még liturgikus szolgálatot is kellett teljesítenie, templomi felolvasó volt, mégis titkon megismerkedett a pogány világ szellemi kincseivel is. És minthogy Damoklész kardja állandóan a feje fölött függött, ez szinte az extázisig fokozódó szellemi mohóságot váltott ki belőle, így képezte magát tudásával a papokat is megszégyenítő keresztény teológussá, és a pogány szellemiség egyedülálló szakértőjévé. Közben pedig állandóan alakoskodnia kellett, hogy az Udvar gyanúját elaltassa 969
