Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Radics Viktória: Az ember mélye (Kertész Imre: Sorstalanság) (kritika)
Hitler is idealista volt. „Igenis barbárok vagyunk. Azok akarunk lenni. Büszkék vagyunk rá”. Gideon Hausner szerint „Hitler figyelemre méltó tehetséggel tudott a tömeghez szólni; ügyesen manipulálta érzelmeik mélyrétegeit és értette a módját, miként terelje, a csőcselék elfojtott vágyainak megnyilvánulását a megfelelő mederbe”. Igen ám, csakhogy ő nem ismerte a lélek mélységeinek szörnyű valóságát, ahol a féreggé vált ember torz ábrázata a kormos égtől búcsúzva saját csúnyaságán túl azt érzi, hogy szép, és békésen megboldogul. Ebben állna az ember szabadsága? Az adott sors, a rabság transzcendálásában? A saját sors, a megvalósult szabadság motívuma is felmerül. „Fehér zászlónak néztem, s ennek közepéből, jól belétekerve, oly holmi hegye, vége kandikált elő, melyet rabkézben eddig még sosem láttam, valami, amire az egész szoba felszisszerit, feknorajlott, egy tárgy, amelyet — mielőtt még ágya alá helyezte volna — Pjetyka mindenkinek megmutatott, egyetlen, futó pillanatra mindnyájunknak látni engedett, de oly mosollyal, valami oly mozdulattal a melléhez szorítva, hogy már-már én is szinte a karácsonyfa alatt, a régidő óta várva várt becses ajándék birtokában éreztem magam...” A béke általános és a karácsonyfa keresztény vallási szimbólumára vetül a küzdelem konkrét jelképe. Béke, szeretet és erőszak talál egymásra ebben a szabadságot 1 ígérő képben. Ezt az összekapcsolást a zsidó hagyomány nem vállalta. • Ennek a regénynek nem kulcsszava az, hogy „zsidó”. Az utolsó lapokon így válaszol a fiú a kislány ama kérdésére: „Most már meg tudnám mondani néki, mit jelent az, hogy »zsidó-«: semmit, nékem s eredetileg legalább semmit, míg csak el nem kezdődnek a lépések. Semmi sem igaz, nincs más vér és nincs egyéb, csak.. Nincs tehát másság, „fajta”, mely fogalmak a még ártatlan gyerek tudatába nyomódtak bele Budapesten. „Csak adott helyzetek vannak és bennük levő újabb adottságok”. „Zsidó” — egy név, egy kiégett metafora, mint a „szív”, az „Isten”, s mint ezek a szavak a valóságnak egy mély s megpróbáltatott dimenzióját jelöli. A szabadságától fosztott sorsot — rabruha — és az emberi tekintetet — fegyencfej —, mely semmibe veszi az adottságokat. Nincsenek. Nincsenek illúziói, de nem tagadja meg azokat. Az „adottságot”, hogy alászálljon az ember mélyére, minden nemzet fiának, de kiváltképp a zsidóknak biztosította a fasiszta idealizmus. Ezt a privilégiumot veszi ma magára az a zsidó és nem-zsidó, akit ősei múltja lelki számadásra kötelez. (1985) KÖZ-ÉLETÜNK g!= KÖZ-ÉLETÜNK # KÖZ-ÉLETÜNK ÉLETÜNK-estet rendezett 1987. december 1-jén a Békéscsabai Megyei Könyvtár. Lapunkat Ambrus Lajos és Gyurácz Ferenc képviselte. Ismertették lapunk fő törekvéseit, válaszoltak a közönség kérdéseire. Az esten Kőrössi P. József költő, a József Attila Kör titkára, lapunk régi munkatársa is részt vett. A házigazda Elek Tibor kritikus volt. A szombathelyi Művészklub rendezvényeinek sorozatában 1987. nov. 26-án Bodor Pállal találkoztattak az érdeklődők. A sorsikérdéseket sem megkerülő, nyílt légkörű beszélgetést Láng Gusztáv vezette. 85
