Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
áll, farkasszemet néznek. Kolompár, mintha ütni készülne, de fegyelmezi magát. Tehetetlen.) KOLOMPÁR Új Antonescuk. Fasizmus! GORZÖ És amit ite csinálsz!? KOLOMPÁR önvédelem. Jogos önvédelem. Amiből még gyilkolni is szabad. (Csend. Besiet Nusi.) NUSI (halkan kezdi) A kritikusok közül csak Bandi bácsi jött el... GORZÓ Mondd hangosan! NUSI (nyel egyet) Csak Bandi bácsi van itt.. . azt mondta, a nagyimonológ remekül ment. KOLOMPÁR No ugye! (Gúny.) NUSI Még nem fejeztem be. A .titkár a közelünkben beszélgetett, meghallotta, amit Bandi bácsi mondott... Mosolyogva odiaszóit: valóban kitűnő volt! GORZÖ Végre mosolyog, uram teremtőm! KOLOMPÁR Nos, akartok még valamit? A titkár is jóváhagyta! HARMATH (morog) A titkár nem olvasta a Hamletét, Léna ... ha hinnék istenben hálát adnék néki... POPRÁDI Megint pusmogtok? KOLOMPÁR Nos, végre meghallhatom, miért fiaggatództok annyit? HARMATH A színészlélektant kutatjuk ... (Gúny.) GORZÖ És persze a publikum pszichológiáját. (Gúny.) (Kis szünet.) KOLOMPÁR Igen, a monológ kitűnően sikerült! Attól féltem, hogy túl elnyújtott lesz ... Dehát Shakespeare pompásan írta meg. Szerintem egyetlen fölösleges sor sincs benne. HARMATH (már nem bírja tovább) Igen, Shakespeare nagyon tömören írta meg! KOLOMPÁR Nahát akkor! HARMATH De van, aki felhígítja a klasszikusok szövegét! GORZÖ (halkan) Örült vagy, Győző! HARMATH Esküdj meg rá, hogy az eredetit mondtad! GORZÓ Iván! Nem akarom hallani! HARMATH Esküdj meg rá! KOLOMPÁR Becsszó, ha mondom! GORZÓ (kikel) Nem érdekel, mit mondott! Az érdekel, hogy a titkárnak tetszett! A kritikusnak tetszett! A publikumnak tetszett! POPRÁDI Még nekünk ás tetszett, akik nem hallottuk! HARMATH Bennjártam az öltöződben, Geyza! GORZÓ Iván, megtiltom! HARMATH (elszánt) Ha te azt mondtad el, Geyza, ha azt... KOLOMPÁR Shakespeare szövegét mondtam! HARMATH Akkor én és Szikszay mit hallottunk? (Az ajtóra mutat.) Kinyitottuk! (Gorzó lerogyott.) KOLOMPÁR Igen? Csengett a fületek, Iván! Én Shakespeare-t mondtam .. . HARMATH Akkor a lelki fülünkkel hallottuk, igaz? A szöveg a tükröd mellett is csak rémlátás volt! KOLOMPÁR (felnevet) Ja!? Hiszen azt ugratásnak szántam! Hozzám Léna mindig be szokott jönni, egyetlen fix látogatóm. Mindig féltett valamitől, vagy inkább a darabot féltette ... Hát gondoltam, egy kicsit megijesztem! GORZÓ Infarktusba akartál kergetni... HARMATH Szikszayt a kórházba juttattad! A művészeti tanács dönteni fog ügyedben! GORZÓ! Igen! A művészeti tanács... (Mintegy szándékoltan mellékesen.) Különben is van imég egy létfontosságú dolog, amelyet le kell tárgyalnunk .. . Mennyi van még a szünetből? (A faliórára néz.) POPRÄDI Van vagy öt perc! NUSI A titkár javában beszélget. (Mormolva.) GORZÓ Legfönnebb késve kezdünk. Nusi, hívd be Tündit és Mártonfalvit. . . A titkárnak most, előadás alatt kell átadnunk ... (Nusi kiment.) POPRÁDI (rosszat sejtve) Micsodát? HARMATH Idejében megtudod! POPRÁDI Ha már kompromittálom magam, legalább tudjam, miért és miben! KOLOMPÁR Ha olyan létfontosságú dolog, miért hagytátok a szünetre? Képtelenség ! (Jön Tündi, Mártonfalvi és Nusi.) GORZÓ Majd megtudod! (Ezt Kolompárnak.) SZENDEY Kéne telefonálni a kórházba .. . A portáról azt próbálgattam .. . HARMATH Megbeszéltem velük . . . Ok telefonálnak ... GORZÓ Nincs idő szaporítani a szót. A titkár délelőtt felvázolta a világtényező808
