Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Radics Viktória: Az ember mélye (Kertész Imre: Sorstalanság) (kritika)

A „munkaszolgálat”, a „légi riadó”, a „zsidótörvények”, a „sárga csillag” Köves György világában magától értetődő fogalmak, természetes dolgok. „A sárga csillagja alatt már mell kezd domborodni néki” — többek között ezzel a mondattal is érzékletesen jelzi a szerző a fájdalmas perverziót, amit a természetes és a botrányos szimbiózisa nyom rá a gyermeki szemléletre.

Az erotika természetes bontakozásával, a valóság új dimenzióját megnyitó első csókkal egyidőben — és azt keresztezve — szakad rá a gyerekre a történelmet borító ideológiai égbolt — „az eszme igazsága”, ahogy a tanulékony fiú nevezi — mégpedig ezúttal „faji tekintetben”. Egyfelől mint zsidógyűlölet, másfelől mint „közös zsidó sors” jelenik ez meg néki. A zsidótörvények is kétarcún épülnek be világnézetébe, erkölcsébe: a hatalomnak való „engedelmességre” és a zsidó hagyomány szellemében való „helytállásra”, vállalásra kötelezve őt. önszemléletét, identitástudatát az ideológiai horizont koordinálja. „Az igazolvány tanúsítja, hogy nem a magam kedvére élek, hanem hadiszükségletű hasznot hajtok a gyáriparnak” — sajátítja el a fiú az alávetettség grammatikáját. A zsidó tudat és az alávetettség kötelességérzete feltételes reflexként összekapcsolódnak benne. Ezt garantálja az az Isten is, amelyet a familiáris tradíció közvetít. Ez a családi Isten és a világban tanult faji eszme úgy illeszkednek tudatában, mint az érem két oldala. A gyerek észreveszi a felnőttek apró hazugságait és álságait (ahogy a zsidó kereskedő sárga csillagokkal üzletel, ahogy a pékné zsidógyűlöle\ének funkciója a kenyéradagok megrövidítése stb.), de az „eszme” — a rend, a szabály, az előírás, a törvény — úgy vallási, mint világi tekintetben, autoritással bír a számára. Ez az egyedüli „magyarázat” a dolgok állására.

Mint szégyenfoltokat takarják, eufemizálják a felnőttek a vérszívó konfliktusokat.

Az apa munkaszolgálatba vonulása alkalmából a család valódi színházi estét rendez, hogy elmismásolja a rejtett titkot: apa a halálba indul. A fiú munkára való besorozását is hasonló mód körítik. Köves György világában csak egy kislány akad, aki radikálisan kérdez: Mit kezdjen a saját zsidóságával? Mit jelent a zsidó „különbözőség”?

A gyermeki szellem felemeli a szavát — a világ, mint a tanító pálcája, lecsap.

„Szegedről és Debrecenből (1944) június 25-től 28-ig 40 505, Pécsről és Szombathelyről július 4-től 6-ig 29 556 személyt deportáltak, majd június 6. és 8. között ment végbe a Budapest környéki zsidóság elszállítása, amelynek során 24 128-an tűntek el.” A történetírás ilyen globális logikai rendbe rakja az abszurdumok sorát. Az összes 327 771, az itt felsorolt 94 189 illetve 24 128 alá sorolandó Köves György neve.

Ahogy a történelem, a lélek is rendezi a maga abszurd káoszát. „Tévedés” — fogalmaz az autóbuszból leszállított gyerek. „Parancs” — fedi le ezt a fogalmat egy másik. „Engedelmesség” — köti össze a kettőt a logika. A „belátást” fokozatosan átszínezi az „engedelmesség” rendezőelve. Ez válik az „értelmesség” szinonimájává. A gyerek észreveszi, hogy a rendőrök is engedelmeskednek valaminek. A „sorsnak”, a „nehéz időknek”, akár a szülei — gondolja. Egy fölfoghatatlan erővonal sodrását érzi, a „becsület” pedig részvételre kötelezi.

A gettó — a lóistálló, a téglaszárító — világa azonban fokozatosan rácáfol az „értelmesség” minden normájára. A fogalmazás kezd el-elszakadozni: „Nevethetné- kem volt kissé, egyrészt a csodálkozástól meg a zavartól, attól az érzéstől, mintha valami esetlen színjátéknak csöppentem volna váratlanul a közepébe, melyben nem egészen pontosan ismerem a szerepemet”

Új eligazítónak bizonyul az erőszak parancsa, melyre a remény — az erkölcsbe és az értelembe vetett hit — bólint.

A manipuláció — az álrnhás erőszak — a szűz hitet teszi partnerévé.

82