Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
NUSI Igen, színház. Hogy kinek a nevére? Azonnal... (Befogja a kagylót.) Azt mondja egy néző, nem kapott jegyet az előadásra. De ő mindig virágot szokott küldeni Kolompárnak. Azt kérdezi, játszik e benne? GORZÓ Küldje ia társulat nevére! NUSI (a telefonba) Küldje a társulat nevére! GORZÓ Vagy írja rá: á Hamletét alakító színésznek! NUSI (a telefonba) Vagy írja rá, hogy a Hamletet alakító szösznek ... Szívesen! (Leteszi a kagylót, Gorzó súg valamit Nusinak, az kimegy.) HARMATH Gondolod, hogy provokáció? (Halk.) GORZÓ Biztos. Kipróbáltak, hogy kiadjuk-e a szereplőik nevét... (Suttog. Kis csend.) HARMATH (Szendeyt karonfogja) Gyönyörűen mondta' Geyza a nagymonológot, mit szólsz Tündikém!? (Tündi eltolja a kezét.) SZENDEY Nem érdekel la nagyimonológ! GORZÓ Azért mégis nagyon füleltél, amikor Geyza mondta. SZENDEY (rábámul) Hogy én? Az öltözőmben voltam ... GORZÖ Igen? A szép Ophelia jő... (Szaval.) „Szép hölgy, imádba / Legyenek foglalva minden bűneim ..Ezek Hamlet szavai... Tündi, füllentesz ... hisz a monológ végén te következel. . . Neked, egyedül nekied végig kellett hallgatnod, hiszen te következtél... (Kis csend.) SZENDEY Igazad van, nem az öltözőmben voltam. A színfalak mögött .... De valaki fogta a karomat... nem figyeltem a szövegre, szinte belökött... Ideges voltam. Szikszayval egész délután veszekedtünk. (Sír.) (Jön sebbel-lobbal Mártonfalvi.) MÁRTONFALVI Ha itt mindenki sír, mért épp én vágjak jó pofát! (Felhajt egy pohárral.) GORZÓ Mi okod volna rossz pofát vágni, Polonius? MÁRTONFALVI Ez a dög, majdnem valóban leszúrt... Meg is karcolt... (Mutatja.) Gondold el, ha igazi lett volna az tőr! Ez valóban dúvad, őrült! Én ezzel többet nem lépek egy színpadra! HARMATH Azért el kell ismerned, hogy a nagymonológot gyönyörűen mondta ... (Kis csend.) MÁRTONFALVI Nem érdekel a nagymonológja! GORZÓ De azért csak végighallgattad. MÁRTONFALVI Hogy én? Kártyáztam ... Poprádi a megmondhatója! HARMATH Álljatok meg, Itt nem stimmel valami... Tündi a monológ végén jön és nem figyel a szövegre. Claudius, Ophelia és Polonius valamennyien ott vagytok a jelenet körül... És mégis nyugodtan kártyáztok ... POPRÁDI Én Poloniusszal kimentem a színről. És nem mondtam, hogy kártyáztam! Én csak őket néztem... Kibicel- tem, ha úgy jobban tetszik. GORZÓ Miközben ti következtek Ophelia után. POPRÁDI Most már tudom, hogy történt. HARMATH Hogy? POPRÁDI Az ügyelő azt kérdezte, hol van Polonius? Én pedig utánamentem az az öltözőbe, az asztalán kártya volt — de nem játszottak ... karonfogtam és elvittem, hiszen mi következtünk ... Így volt, Józsi? MÁRTONFALVI Hát persze... de mit akartok ezzel a monológgal. Elegem van belőle! Kérdezzétek meg a súgót! Vagy Kolompárt, ők ketten biztos hallották! (Bejön Nusi.) NUSI (Gorzóhoz) A nézőkkel beszélget. GORZÓ Szóval senki se hallgatta? SZENDEY Mit faggattok bennünket, nem volt elég?! GORZÓ Ne hisztizz, Tündikém! Mi feladatot kaptunk ... SZENDEY Azt tudom. Mindig feladatot ... POPRÁDI Miféle feladatot? (Kis csend.) HARMATH Nem kell félni... Csak szí- nészlélektan-kutatás! MÁRTONFALVI Micsoda? HARMATH Hogy mennyire figyeltek a másik szövegére .. Tőletek akár egy másik darab szövegét is mondhatná a partner, csak a végszó legyen rendben! Igen, a végszó! Erre rendezkedtetek be ... erre alapítjátok az egész életeteket... A többi nem számít. Csak a végszó! Most én jövök. Hogy azelőtt mi volt és azután mi jön: mindegy! Az a kurva kis életünk, csak az legyen meg! Előttünk és utánunk akár a vízözön! (Kitört.) 805
