Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
POPRÁDI (taps) Bravó, szép alakítás! GQRZÓ Igaza van ... Emlékeztek még Klein Bubira? Egyszer lekéste a jelenetét. Felelősségre vontam. Hát kiszaladtam egy percre ... Nem kaptam végszót. Halljátok? A büfében várta a végszót! Most is ott ülne makszosan, mert nem kapott végszót... POPRÁDI Az úristen adjon nektek any- nyi végszót, amennyi belétek fér! Minél előbb! (Felhajt egy pohárral.) HARMATH (elkapja karját) Most már elég legyen! POPRÁDI Te engem ne fogdoss, szent Iván! (Nagy erővel löki el.) (Nusi felsikít.) GORZÓ Nusi, menj ki és kérdezd meg a súgót: .követte-e figyelmesen a nagymonológot? Nem árt, ha megkérdezed egykét nézőtől is: hogy tetszett nekik a nagymonológ ? NUSI Kérlek. (El.) POPRÁDI Most már megmondanátok végül, mit jelent ez -a nagymonológ haj- cihő?! GORZÖ Semmit! Csak azt, hogy nem törődtök egymás szövegével! Nem figyeltek a imásikra! Süketek vagytok... A színházat nem egyedül csinálják! Még az egyszemélyes drámákat se, Poprádi művész! POPRÁDI Folytasd csak, hallgatom. Olyan eredeti vagy, mint a bűn, szívem. MÁRTONFALVI Lénia, ha nem bünteted meg ezt a tetőt, emiatt, (a karjára) akkor ón beadom a lemondásomat! GORZÖ Jó, hogy még van hova ... néhány órával ezelőtt még azt hittétek, hogy lemondás nélkül is repülünk ... (Bejön Kolompár. Mártonfalvi elfordul.) HARMATH Brávó, Hamlet! (Tapsol.) GORZÓ Geyza, kérlek, ha a titkár jönne, menj be az öltöződbe. KOLOMPÁR Olyan vagyok, mint egy éjszakai szerető, mi? Nappal már nem vagyok jó! Nappal szégyelltek és letagadtok! A képemet is... Békentek, mint Qthellót s a szakállam, mint a Lear királyé. Kinek laz ötlete volt? GORZÓ 'Az enyém. A titkár nem szimpatizál túlságosan. KOLOMPÁR Egészségére. (Inna.) GORZÖ (megfogja a csuklóját) Még sok szöveged van, Geyza! HARMATH S legalább úgy kell elmondanod, mint a nagymonológot. (Nem néz rá.) KOLOMPÁR (furcsán csillog a szemé) Hallgattad ? HARMATH Ühüm. GORZÓ Dehogy hallgatta! Csak udva- riaskodilk! KOLOMPÁR Te sem? GORZÓ Hogy én? Hallottam már egy- párszor ... Vén tyúk vagyak én ... Már- íonfalvi iis megmondta ... MÁRTONFALVI Engem hagyjatok ki! POPRÁDI A darabból kellett volna. (Morogva.) KOLOMPÁR Szóval nem hallgattátok? HARMATH Én nem. KOLOMPÁR Hát ti? POPRÁDI A közvéleménykutatás már megvolt, Geyzukám. Senki sem hallgatta. KOLOMPÁR Szendey? SZENDEY Volt nekem elég bajom. KOLOMPÁR Nusi se? (Körülnéz.) POPRÁDI Gépelt. KOLOMPÁR Mártonfalvit nem kérdezem. ö biztos nem hallotta... ö !már akkor a halálra készült. (Mártonfalvi hallgat.) Meg is halt. Hogy van itt közöttünk, amikor meghalt? MÁRTONFALVI Nem mész te a . .. (Felugrik. Harmath megragadja.) KOLOMPÁR Rám haragszik, pedig nem én, hanem a kárpit takarta el. Képzeljétek, nem mutathatta meg a haláltusáját a publikumnak amiatt a kurva kárpit miatt! MÁRTONFALVI Megölöm! (Harmath lefogja.) GORZÓ Vigyázzatok: a titkár betoppanhat! POPRÁDI Poloniust nem kellett volna leszúrnod, Polonius úgyis halott. Erkölcsi hulla, kérlek ... (Kis csend.) MÁRTONFALVI Egy életen át ezt a színházat szolgáltam ... Esőben, hóban, éjjel, nappal. Szar kis szerepekben és nagyokban ... nagyon nagyokban is ... Elvállaltam mindent, hogy menjen a szekér ... Az ekhós szekér. Hogy éljen s maradjon a színház ... a nyelv ... a költészet ... az igazság ... Hogy legyen holnap is szó, amivel azt mondja a fiú a lánynak: te olyan szép vagy, mint egy virág .. . mint egy galamb . .. (Gúny és 806
