Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
A szív keservét... (Mintha összebeszéltek volna, nagyon lassan behúzzák az ajtót. Közben hallhatjuk Hamlet szavait.) ... a test eredendő Természetes rázkódtatágait... (Csend lesz. Behúzták a szobaajtót is. A nagyvillanyt meggyújtják. Lerogynak a székbe. Csend.) HARMATH Ez be alkarja záratni magát ... és minket... hallja meg a világ ... Európa ... Botrányt akar, világraszólót... Mondtam mindig, ne adjatok tollat a színész kezébe ... Gorzóhoz akartam bemenni s véletlenül az ő öltözőjébe léptem be . . . És a tükre (mellett ott volt ez a... SZIKSZAY (alig hallhatóan) Nem hallottuk rosszul ? Mi ia papírt néztük ... HARMATH Mi van veled? (Ijedt.) (Jön sietve Nusi, egészen sápadt, a keze láthatóan reszket, amikor a fiókba teszi a papírokat.) HARMATH Nusi, hallgatta a monológot? NUSI (hangja remeg) Gépeltem. (Ránéz Szikszayra.) Szent ég! Elájult... (Hor- math pánikosan pofozni kezdi.) HARMATH A mentőkért! (Nusi a telefonhoz ugrik. Tárcsáz.) NUSI Ott a kendő, áztassa be! (Újra tárcsáz.) Halló mentőállomás? Itt a Délkeleti Színház! A Dél-keleti Színház! Gyorsan jöjjenek... az igazgatói irodába ... Valaki rosszul lett. Súlyos! Kérem azonnal! (Lecsapja.) (Harmath közben a vizes kendőt Szik- szay mellére rakja.) (Kint felzúg a taps, szinte dübörög.) HARMATH Nusi, telefonáljon a pszichiátriára! NUSI De hiszen a szíve .. . HARMATH Nem neki .. . NUSI Dehát mit mondjak? HARMATH Csak hívja fel, majd én beszélek velük ... (Nusi tárcsáz, többször is.) NUSI (dobol) Foglalt, foglalt, foglalt. (Szikszayra.) Magához tér! HARMATH (odaugrik) Jobban vagy? SZIKSZAY Egy kicsit. (Nagyon halk.) Mi lesz a Haimlettel, ha ez így (történt... ahogy hallottuk... Mi lesz? HARMATH Ne a Hamlettal törődj! SZIKSZAY Minden húsz évben sikerül valamit így összehozni... és tessék ... HARMATH Fejezd be a beszélgetést! (Poprádi sietve jön.) POPRÁDI Király el! Veled mi van? NUSI Rosszul van ... POPRÁDI De hiszen minden remekül megy! (Megpaskolja az arcát.) HARMATH A monológot nem hallgattad? (Halk.) POPRÁDI Nem. Én is voltam Hamlet. (Elréved.) Nem hallgatom az ifjúság kínos vallomását. Sajnálom ezt a szegény ifjúságot... (Nusi felpillant, szeme párás.) Ebből a Ham létből is lesz egyszer Claudius, mint énbelőlem. Ez ennek az útja. Minden Hamletból Claudius lesz egyszer! Meg is mondtam Kolompárnak .. . (Ocsúdik.) Megyek, mert innentől kezdve a szövegből elég sokat húztál! (Megpaskolja.) Minden rendben lesz, ne félj! (Kisiet.) (Most kintről— az ablak felől — mentőautó szirénájának hangja, nem erősen, de közeledvén.) HARMATH Megyek elébük! Nusi vigyázzon rá! (Kirohan.) NUSI (lecsapja a kagylót, leül Szikszay mellé, anyáskodva fogja meg a kezét.) Mi történt veled, Lajoskám? Semmiért sem érdemes, semmiért. Minden semmiség ahhoz képest, hogy élni kell, kenyeret keresni... Arra gondolj: nekünk mindig, mindig meg kell élni valamiből. Nekem is ... a lányomat fel kell nevelnem ... hátha ő már jobb időket ér ... Nekünk pedig mindenre fel kell készülnünk ... erősnek kell lennünk ... Jó lesz neked most a kórházban egy kicsit . . . Így jó lesz . . . Nehéz idők jönnek . . . SZIKSZAY Mért akart engem megölni Kolompár? NUSI (rábámul) Lajos ... hogy .. . hogy gondolhatsz ilyet? SZIKSZAY Tán szereti Tündit? Ezért meg akar ölni...? Be akar záratni? Miért? Miért? NUSI Jaj istenem, ne hergeld magad, Lajos! Nem érdemes! Én mondom! A mi sorsunk már rég el volt döntve, amikor még meg se születtünk! Pedig az nem igazság és mégis így történt, így ... velünk... (Harmath be, mögötte két díszletmunkás hordágyét hoz. Biccentve, részvéttel néznek Szikszayra. Kimennek.) HARMATH A doktor s az ápolók be se 801
