Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
a függönyhöz, fel ne húzzák. (Kisiet, Poprádi dühösen utána. Máris szalad be Harmath, kezében egy gépiratoldal.) HARMATH Szikszay! Gorzó! Sziikszay! Gorzó! (Megáll lihegve.) Azt az úristenit! Hol viain? Mi van itt ma — bolondokháza!? (Letörli verejtékét, máris kirohan.) SZIKSZAY (kézenfogva hozza Szendeyt) Gyere, édes, gyere ... megmondtam neked, édeseim, hogy sokkal naivabb legyél ... Tiszta, mint egy maszületett vízcsepp ... (Szelíden mondja.) SZENDEY (kirántja kezét) Pláne, ha csipkedik a seggemet, nekem meg tűrni kell! Itt ma mindenki megőrült! Engedj, kezdődik a harmadik! (Kirohan.) (Mártonfalvi berohan.) MÁRTONFALVI Mondd meg neki, Lajos, mondd meg a Hamtetednek, hogy meg fogom ölni! Én meg fogom ölni! SZIKSZAY (nyugodtan) Tudatom veled, hogy ő fog megölni téged ... MÁRTONFALVI Ha még egyszer a fülembe sziszegi, hogy lusta bendő, megölöm! Meg! (Elrohan.) BEMONDÓ Polonius! Polonius! Csak rád várunk, Polonius! (Berohan Harmath, kezében gépiratpa- pír, lobogtatja.) HARMATH Ne húzzák fel ia függönyt, ne húzzák! Szólj Gorzónak! A titkár fogja lehúzaitni, meglásd! (Rohanna.) SZIKSZAY Megbolondultál!? (Mellenra- gadja.) HARMATH Eressz! Majd megmagyarázom! Olvasd! (Kezébe nyomja a papírt. Rohanna. A bemondó állítja meg.) BEMONDÓ Csendet kérünk! A harmadig felvonás megkezdődött! Csendet kérünk! A harmadik felvonás megkezdődött! SZIKSZAY (kezében remeg a papír, közelhozza arcához, mint aki nem hisz a szemének) Megtébolyult... Átírta Sha- kespeare-t! Átírta! (Lerogy, levegő után kapkod) Szaladj, Geyza még nem ment be! Rohanj! (Harmath kifut, Szikszay verejtékét törli, hirtelen feláll, körülnéz, meggyújtja a kis, gyöngefényű asztali lámpát; a szobában a nagyvillanyt eloltja. Kitárja a metszettüvegű ajtót, kilép a folyosóra, megáll a vaspántos, széles ajtó mellett, amely a színpadra vezet. Jön sebbel-lobbal Harmath.) HARMATH A föld nyelte el! Persze — bujkál! Hát persze! SZIKSZAY Segíts'. (Leveszik a vaspántot óvatosan.) Volt eszük azoknak, akik ezt építették, még volt eszük . . . Vigyázz . . . (A görgőajtót lassan kétfelé nyomják, rögzítik, alig ütve zajt, oldalra húzódnak. A színpad képe hátulról. Sík tér, nagy fény, semmi díszlet, legalábbis innen nem látszik. A király és Polonius áll. Szikszay int, lábujjhegyen, visszahúzódnak a szobába, a lámpácska mellé. A papírlap fölé hajolnak.) (Közben a király oldalra nézett, merően.) POPRÁDI (mint Claudius) Ó mily nehéz kő! MÁRTONFALVI (mint Polonius) Hallom lépteit: Vonuljunk hátra, felséges uram. (Király és Polonius el. Jön Hamlet lassan. Úgy áll, hogy egyik arcát a nem látható publikum, a másikat Szikszayék felé fordítja.) KOLOMPÁR (mint Hamlet) Lenni vagy nem lenni: ez itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fajdalma ellen, S fegyvert ragadva, véget vet neki... (Hamlet most megáll, felnéz, nagy lélegzetet vesz. Közeleg a Szikszayék teréhez. Két színház felé beszél.) Hisz alorozták — hányszor! — ember- nevát. De miért van név ie kerek világon, Ha feledjük vagy feledtetik vélünk. Mmt ócska plakátot, zord szél letépi — Iszapba merül szegény apró nevünk. Ó mi volna, ha egyetlen egyszer Feldübögnénk az utcán kiabálvást: vissza adjátok elrablóit nevünket! A fejfákról, mit levakart a zsarnok, S a templomokból, kastélyok faláról . . . S mert nem elég a holtak neve néki — Élőt zabái a hullaevő szellem. Méltó jogot s jogos méltóságot Mért rablotí el itt egy rongy tirannus? Meddig vártok? Míg időnk lesz a hóhér? S ő takézik zsarnokunk fejével! (Kis szünet. Szikszayékról csurog a víz, meredten hol a papírt, hol Hamletet nézik. Felállnak, mint akik berohannak a színre, de csak az ajtóig mennek.) KOLOMPÁR (mint Hamlet) Meghalni — elszunnyadni — semmi több; S egy álom által elvégezni mind 800
