Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
egy sírásó, lapáttal, karján széles, jól látható fekete szalag.) EGY SÍRÁSÓ Elnézést, Claudius (művész úr . . . POPRÁDI Ki maga? (önkéntelenül felteszi a koronát.) EGY SÍRÁSÓ Statiszta vagyok. A rendező úr bízta rám a nagy zászlót. . . mondtam, ne bízza rám ... ón még csak most költöztem ide . . . szóval ahonnan jövök ott sose járt még magyar színház . . . soha ... Ez nekem ünnep, tetszik tudni . . . meg egy kis pénzmag is kell. . . Szikszay rendező urat nem tetszett látni? POPRÁDI (meglágyulva) Nem. Mi a baj? EGY SÍRÁSÓ Amit Hamlet 'művész úr a kezünkbe ád, a gyászlobogó nagyon nagy, mindig beleakad ,a sírkőbe . . . POPRÁDI Azért jókor jut eszükbe maguknak is. EGY SÍRÁSÓ Csak most lett kész. . . Ugye. mikor a gyászszalagot feltesszük Ophelia művésznőért, akkor adja a -kezünkbe Hamlet művész úr .. . POPRÁDI (közbevág) Drága barátom, azt nem Ophelia . .. művésznőért teszik fel! EGY SÍRÁSÓ (elbámul) Nem? Hát? POPRÁDI Amikor -az Első sírásó feldobja a koponyát a gödörből, Hamlet elkezd beszélni (beáll a pózba, mintha jólesnék emlékeit idézni) „E koponyának egykor nyelve volt, szépen tudott dalolni ...” — s akkor -maguk minden oldalról kimásznak a gödrökből s középre gyűlnek, mintha magukhoz beszélne, mintha lázító szónoklatot tartana ... A nyelvért. Érti?! EGY SÍRÁSÓ A rendező úr jól begyakorolta velünk. POPRÁDI De arcra vigyázzanak, hogy amikor én azt -mondom a -temetőjelenet végén: „Lesz egy nyugalmas óránk nemsokára: Addig türelmet a nehéz munkára” -maguk még lassabban, még félelmetesebben, mint a jelenet elején, gyűljenek a két oldalamra a zászlókkal, tegyék föl a szalagot, s ón egyre riadtab- ban sietek -maguk -között, mintha vesszőfutás volnia ... lengetik, mintha zászlókkal -korbácsolnának ... Mintha Hamlet atyját gyászolnák, hogy eszembe juttassák gyilkosságomat és -a -rút véget, ami vár . . . Hisz a sírásók nem gyászolnak, csak ritkán ... EGY SÍRÁSÓ (egyszerű mosoly) Meglesz, Claudius művész ú-r, ne tessék félni. Csak a zászló ... POPRÁDI Majd szólok, de addig is, nézze meg a Szendey ... az Ophelia művésznő öltözőjében ... EGY SÍRÁSÓ Köszönöm, művész úr. (Indulna.) POPRÁDI Várjon csak. (Az megtorpan.) Túrja, hogy próbáltam én el ifjú színész- növedékeim'mel az efféle jeleneteket? (Az a fejét rázza.) Mondjuk, ü-1 két úr a kávéházban. Azt mondja az egyik a pincérnek: — Pincér, pincér, egy feketét! — Kicsit vagy nagyot? — Nagyot! A másik úr: — Nekem kicsit. Na, ha a pincér hoz két feketekávét, akkor milyen drámáról van szó? EGY SÍRÁSÓ Nem tudom, uram, dehát csak kell az a kis pánzma-g. POPRÁDI Hétköznapiról, amiben társalognak, trafikálnak ... És ha a pincér a -tálcán egy nagy fekete macskát, meg egy kis fekete macskát hoz -be — akkor? EGY SÍRÁSÓ (egyik lábáról a másikra áll, nem mer nevetni) Nem tudom, én még csak most jöttem ide... De ez nekünk akkor -is ü-nnep ... , POPRÁDI Nos, ha a pincér macskát hoz a -tálcán, akkor komédia készül. És ha egy kis fekete zászlót meg egy nagy fekete zászlót? Akkor az a tragédiát vetíti előre! Az én időmben én még így magyaráztam meg a drámai műfajokat... EGY SÍRÁSÓ Igenis, uram. POPRÁDI No, menjen. (Az biccent, elsiet). Szegény Yorick? Szegény sírásó! Egy kukkot se értett. Bolond v-agyok: -nevelem őket, mindig azt hiszem, italán -ragad rájuk valami .... Jutalomjáték. (Gúny, öngúny.) BEMONDÓ Vége a második felvonásnak ! Vége a másod-ik felvonásniak ... Készüljön Claudius, Gertrud, Polonius, Rosencrantz és Guildenstern. (Recsegés.) POPRÁDI -Mi a franc van ezzel!? Hol szól, hol nem! (Ráüt a hangosbemondó aljára, indulna.) (Jön sietve Gorzó.) Nu-si-t hol hagytad? GORZÓ (idegesen) Gépelnivalót adtam neki. itt ia -titkár ... Nagyon gondterhelt ... be kell ugranom hozzá a páholyba .. . POPRÁDI Mi következünk, Léna! GORZÓ Csak egy pillanat, addig menj 799
