Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
GORZÓ Nusi! A titkár még nem telefonált?! (Szikszay némán az ajtóra mutat.) A fenébe, te fürdesz!? Ilyenkor? (Felrántja az ajtót, a fejét bedugja.) Még mindig rossz a zár? Mit félted úgy a cicidet? A titkár nem telefonált? NUSI (prüszkölve) Nem mondtad! GORZÓ (becsapja az ajtót) Mághogy nem mondtam! Hát mindent mondani kell?! Azonnal gyere ki, minden percben telefonálhat, hogy mikor érkezik! SZIKSZAY Majd én itt vagyok. (Nusi a zuhanyt elzárja.) GORZÓ A poharak s a többi!? NUSI Minden meglesz! (Gorzó leveszi a fürdőről a cédulát, összegyűri, a papírkosárba dobja, majd a müvészportrékaí nézi a falon.) GORZÓ Képzelhetitek mennyi fontos dolga van! Valószínűleg a szünetben érkezik .. . Lajoskám, ugye nem haragszol, ha ezt leveszem innen. (Szikszay portréjára.) Nem hiszem, hogy a titkár élvezné! Minek vadítani a bikát, hát nem? (Cinkosan mosolyog rá, kacsint, de előbb körülnéz. Leveszi a képet, a fiókba rakja.) A Kolompárét is .. . SZIKSZAY Ne kacsingass, nem vagyunk cinkosok. GORZÓ Ha hülye vagy — nem is! SZIKSZAY (remeg) Tulajdonképpen levehetned mindet... (A képekre.) GORZÓ Hogy érted ezt? (Hökkent.) SZIKSZAY Ekkora böhüm nagy fotók holmi [művészekről — a fiaira? Tiszta provokáció! Az övé ugyanis nincs itt... Még nem vetted észre? (Súgva, titokzatosan) Az övét -kell tenni minden művész helyére, hiszen ő a legnagyobb művész . . . komédiás. GORZÓ (hisztériás) Fogalmam sincs, miről beszélsz! Nagyon jól tudod, hogy itt volt egy másik nagy kép! Az Övé. (nagyon magasba mutat) És nagyon jól tudod, hogy épp Cucu elvtárs azért hagyta jóvá, hogy levegyük, mert belátta, hogy színészek . .. komédiások társaságában mégsem lehet — Ö! (Nagyon magasra mutat.) (A félig nyitott ajtán át kinéz.) Geyza, hé! Gyere csak! (utána siet.) SZIKSZAY Nusi! Nekem tűnnöm kell, gyere a telefonhoz! (Kirohan.) (Űjra vízcsobogás.) KOLOMPÁR (hangja) Hagyj Gorzó, vár Horatio s a Szellem! (Jön Poprádi, mint aki szerepét mondja, mert következik.) POPRÁDI (nem túl hangosan) Üdv, Ro- sencrantz, Guiddenstern, édesim! Azonfölül, hogy látni vágytalak, Szükség okozta hívástokat, Rátok szorulván. Hallátok bizony, Hamlet hogyan ki van cserélve; ki — (Hirtelen maga elé) Hisz ezt nem mondhatom, erre bejön a röhej! Mindenki Kolompár Othello-miaszkjára fogja érteni! Hamlet ki van cserélve, mindenki erre fogja érteni! (Megakad a szeme a plakáton) Legalább annyit kiírhattak volna: egyes számú színész, kettes számú színész, hármas számú, ahogy az iskolákkal szokták, legalább annyit. (Vízcsobogás, Nusi énekel, nem erősen.) NUSI Hazámba vágyom, Duna, Tisza partja vár! Szebb ott az álom, Szebben dalol a 'madár... (Majd vált.) Jaj, de bajos a szerelmet titkolni, Tövis közül az ibolyát kiszedni. . . (Dúdolva tovább.) POPRÁDI (figyeli) Milyen szánandó az emberi hang ... szembeszáll annyi levegővel, mint a madár, mint a vízcsobogással az ezüstpisztrámg ... (Kopogtat.) Megnézhetnélek? Nem hallja. (Szinte óvatosan benyit.) NUSI Juj! (Törülközőt kap maga elé.) Te vagy az? POPRÁDI Nem szektád magiadra zárni? NUSI Tudtam, hogy te jössz! (Mosoly.) Azonnal kész vagyok! (A férfi behúzza az ajtót. Megkeresi Nusi italát, lopva iszik, visszateszi. Nusi bentről- túlkiabálja a csobogást.) Anyáméknál nincs fürdőszoba ... Még öltözni se lehet! Öten vagyunk másfél szobában ... POPRÁDI Lesz másképp is, ne búsulj! (Majd hirtelen maga elé, tűnődve.) Valóban fél a titkár a sírásóktól? S ha igen — miért (A csobogás megszűnik.) (Jön Mártonfalvi.) MÁRTONFALVI Ez a Geyza őrült . . . állandóan sziszeg a fülembe ... POPRÁDI Ebbe a szőrösbe, pfuj! MÁRTONFALVI (elereszti) Nemsokára kezdődik a második felvonás, köpködj meg! POPRÁDI Hogy lehet egy materialista ennyire babonás?
