Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
(Kimennek. Nusi reszkető kézzel előveszi a konyakot, tölt magának. Iszik. Még egy pohárral. Halkan nyílik az ajtó. Nusi rémülten tenné el az italt.) POPRÁDI Nem tudnék aludni. Milyen lesz ez az előadás ott a nyílt színen, ha itt a színfalak mögött minden fontosabb? (Kis csend.) Igyunk valamit együtt. Majd visszaveszem magának. NUSI Maga az egyetlen... úriember. POPRÁDI (kezét fogja) Mégsem vagyok én olyan büszke vénlegény, hogy ne kezdhetnénk újra... (Átöleli.) Bemutató lesz este. Délután kiürül a színház. . . csak mi vagyunk és a portás . . . Ha kopogtatna valaki — ez az ablak jó alacsony ... földszinti... uramisten, micsoda nosztalgiák egy földközeli ablak iránt. . . NUSI Várjon, hekulcsolom az ajtót... (Elindul. Sötét.) MÁSODIK RÉSZ Ugyanott, aznap este. A falon az említett új plakát. A Hamlet előadása megkezdődött. Az igazgatói iroda üres. Változatlan. Csak a fürdő ajtajára tűzött Nusi egy kézzel írott papírt: KOPOGTASS! ROSSZ A ZÁR! Nusi siet be cek- kerrel, a délelőtti ruhájában. Ahogy az ajtót kitárja, jól hallatszik Harmath hangja. Nusi megáll egy pillanatra. HARMATH (valahonnan) Meghúztátok a szöveget, de így is hosszú lesz. Egy szünettel hosszú. SZIKSZAY (hangja) Vagy nagy siker, vagy óriási bukás! Zsúfolt a ház! A csillárokon is csüngnek! (Nusi behúzza az ajtót, majd kinyitja az egyik szekrényt, benne válfán az „estélyi" ruhája. Kopott régi jószág. „Nagymama gardróbja.” Kiveszi, egy törölközőt is. Indulna a fürdőszobába. Berohan Kolompár mint Hamlet. Arca, keze kreolra festve, szakálla nagy, dús és fekete.) NUSI (elneveti magát) Geyza! KOLOMPÁR Röhögjetek csak! Hol van Szikszay? Hamletet játszom — nem O- thellót! Ez a Gorzó műve! Tiltakozom! Valósággal lefogtak! És közben röhögtek! Ezért pertuzz le velük! Ezt megfizetik, meg! Legalább ne csurogna! (Hirtelen színpadi hang.) Amikor azt mondom Opheliának: „Milyen szép gondolat egy zzép lány lába közt íekünni!” majd téged képzellek oda, jó? (Belecsíp.) NUSI (elugrik) Örült vagy, Geyza!? KOLOMPÁR Vagy-vagy! Nincs mit veszíteni Marx elvtársi Csupán a láncainkat! (Kirohan. Nusi nagyon ijedt szemekkel néz utána, a fürdőbe lépne, amikor Szikszay szinte besurran az ajtón.) NUSI Geyza épp téged keres! SZIKSZAY Én meg épp előle bujkálok! (Lerogyott egy alacsony, rozzant fotöj- be.) Egy mászik miatt csak nem hagyom veszni a bemutatót! (Szendey be, mint Ophelia.) SZENDEY Tessék! Az öltöztetőnő is eltűnt. Lehet ebben a diliházban játszani?! Nusi ezt a bigyót... verdesi a kebelemet ... (A melle táján valami dísz lóg. Nusi leteszi a holmikat, igazgatja.) Ez a Geyza teljesen megőrült, a folyosón, amikor elhaladt mellettem, akkorát csípett a seggembe, hogy magyarázkodhatok Lajosnak ... (Csak most veszt észre.) Szikszay! SZIKSZAY (feláll) A jövőben minden kék fölt mailé egy dedikációt is kérj, kedvesem. Sok szeretettel ez és ez. (Nusi befejezte, gyorsan belép a fürdőbe, mintha a sejtett vihar elől.) SZENDEY Ne keseríts még te is. . . (Megfogja a kezét.) SZIKSZAY Hát még ki, Tündiként? (Szemébe néz, az kissé lesüti.) (Béniről már a zuhany hangja.) SZENDEY Nem vagyok jóban-irosszban társ, igaz?! Igaz? Te pedig nem mondasz el mindent, ami kettőnk jövőjére tantozik! SZIKSZAY Ne -izgasd fe-1 magad, Ophelia! Majd ott! (Szembe — o szín felé mutat.) BEMONDÓ Első felvonás harmadik szín következik: Ophelia, Laertes, Polorrius készüljenek! SZIKSZAY (gúnyos gyöngédség) No menj, kedvesem, menj . .. nehogy lekéss . . . (Ophelia rábámul, kisiet.) Menj kedvesem, kitárt karokkal vár az őrület.. . (Ezt maga elé.) (Gorzó be, mint Gertrud.) 795
