Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
Még azt is mondtam: legfőbb vágyam külföldön rendezni. De most már valóban nincs több ... KOLOMPÁR Ezt én is mondtam, nagyon szeretnék külföldön játszani. Ennyi volt. (Kis csend.) GORZÓ Vagyis összeállt a kép. HARMATH És vajon milyen hangon mondtatok: hogy szeretnétek külföldön ... amilyen hülyék vagytok ... GORZÓ Nyilván nagy áhítattal mondták. (Gúny.) MÁRTONFALVI Én már csak büszkeségből sem jelentettem volna ki, hogy szeretnék 'külföldön játszani. KOLOMPÁR Vannak alázatosabb emberek is, Józsi! És köszönünk néked mindent! MÁRTONFALVI Nem fogtok az én bőrömre bátorfiiúsdiit játszani, pajtikám! SZIKSZAY Mi a saját nevünkben beszéltünk, értitek? A saját nevünkben jelentettünk ki mindent! HARMATH Aki külföldön jár — az ország képviselője, Lajosi. KOLOMPÁR Akkor eresszenek be az ENSZ-he lis, mint az ország képviselőjét, hogy pofázhassak! GORZÓ Kész! Hőbörgők! Kész! Írjátok alá! Kérem a jegyzőkönyvet. Tündi majd később írja alá. Most pedig folytatjuk. POPRÁDI S ez már nem kerül jegyzőkönyvbe? (Kezdik aláfirkantani.) GORZÓ Nem. Azt mi fogjuk megjegyezni. (Elteszi, bekulcsolja. Kis csend.) POPRÁDI Most jut eszembe ... MÁRTONFALVI Mi? POPRÁDI Ha kritika jelenik ... szóval, ha kritika jelenik meg az előadásról, abban se említenek meg ... HARMATH Abban sem, művész úr. MÁRTONFALVI Legjobb volna, ha meg se jelenne ... GORZÓ Az nem lehet.. Végül is nem hallgathatják el az előadást. Az botrány volna. Győző már be is szervezte őket nekünk . . . KOLOMPÁR Kicsodákat? SZIKSZAY Hiszen még csak főpróba volt. . . GORZÓ Gondoskodtunk róla, hogy előre megírják. (Nagyon természetesen, mint eddig.) POPRÁDI Hogy-hogy előre? HARMATH Mént kell csodálkozni? Nem ismeritek a gyakorlatot? A kritikusok megnézik az előadást egyszer, kétszer, vagy ritkán többször is. Még ritkább az, aki el is olvassa a darabot. Érthető: őket az eredmény érdekli. No, de mi most a világ talán legismertebb, de mindenképp egyik legismertebb drámáját játszuk. Shakespeare óriás, öt tehát úgysem fogják megbírálni. Ez némileg leegyszerűsíti a helyzetet, hiszen neon élő szerzőről van szó, akiről azt írnak amit akarnak. (Sétál.) Tehát arra gondoltunk, ha a szerzőt amúgy sem éri bírálat, miért érje a színészeket? Ez mindenképp egyensúly-bomlás volna. Minden jót elmondani a darabról, a szerzőt az egekbe emelni. Nem mintha erre Shakespeare-nak szüksége volna. Különben is ha neveket nem említenek, úgy a kritika igazságtalanul általánosít. Nos, így hát arra gondoltunk, hogy két kritikus barátunkkal, egy férfival és egy nővel ... (Teljesen komoly.) POPRÁDI Fogadjunk: Bandi és Bözsi! HARMATH ördögöd van! Szóval, hogy a titkár is lássa ... előre megírattuk velük a kritikát. SZIKSZAY De hiszen még a főpróbán se voltak! GORZÖ Légy nagyvonalú, Szikszay! Ha eljöttek volna a főpróbára, nem írhatják, amit akarnak. Ahhoz tehát, hogy szabadon, minden befolyástól mentesen írjanak, arra volt szükség, hogy még a színház környékét is elkerüljék. (Komoly.) HARMATH Végül is nagyon becsületesek. Azért vállalták el a dolgot, mert előre tudták: Shakespeare-t nagyon meg kell dicsérni, ergo ehhez képest a rendezést és a játékot csak levágni lehet. De ha nem is levágni: a darabhoz képest a produkció eleve jóval halványabb lesz. Ez a remekművek átka. Nos: úgy érezték, igazságtalanság volna elmarasztalni egy nagyon tehetséges, de a szerző lángelméjéhez képest szerény társulatot. Ezért örömmel kínálták fel segítségüket. Logikus, nem? POPRÁDI Logicissimo! MÁRTONFALVI Vagyis — jót fognak írni? GORZÖ Máris jót írtak. íme. (Előveszi.) Szóval az elején méltatja a darabot, csupán a színház nevét említve meg . . . s a végén azt írja Bözsi: „A színház tár792
