Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
sulata minden erejét latbavetette, hogy a nagy Will talán legzseniálisabb darabja méltó módon szólaljon meg városunk magyar színpadán.’' POPRÁDI Ennyi? HARMATH Nem elég? MÁRTONFALVI S a másik kritika miben különbözik? HARMATH Épp fordítva csinálja. MÁRTONFALVI Hogy érted ezt? (Hökkent.) HARMATH Ö előbb a színházat dicséri meg s azután a szerzőt. MÁRTONFALVI De gyerekek, könyör- gök, nem fog ez feltűnni? GORZÓ Micsoda? MÁRTONFALVI Hogy egyetlen név . .. egyetlen név sem . . . HARMATH Kinek tűnne fél? KOLOMPÁR Mondjuk, a közönségnek! GORZÓ A publikumnak nem fog feltűnni, Geyzám! (Fölény, apró szünet.) KOLOMPÁR Lehet, hogy igazad van. Már én is megfigyeltem, hogy a verses szöveg kicsit mindig elandálít ja a közönséget ... Le merném fogadni, hogy ha a nagymonológot hátulról kezdeném, azt se vennék észre! SZIKSZAY Na csak meg ne próbáld! (Lénához.) Nem becsülöd te le egy kicsit a közönségedet?! GORZÓ Ellenkezőleg, Lajosom! HARMATH Lénának igaza van! A publikum bölcs. Azt látja és lazt hallja, amit akar. (Gúny.) Mintha egy ismert nyugati filozófus mondását követné: amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell. Értitek? És ezt elhiheted, mert (gúny) ezt nem mi mondtuk, ezt ők ott távol.. . nyugaton! (Kis csend, a társaság nagyrésze a semmibe réved. Szinte bambán.) GORZÓ Örvendek, hogy mélyen elgondolkodtatott benneteket a dolog. Csak még annyira kérlek, legalább azt ismerjétek el, hogy hibáztatok. Merit ezt még utólag be kell írni a jegyzőkönyvbe.. . KOLOMPÁR Persze, hogy hibáztunk! GORZÓ Na végre! (Felsóhajt.) KOLOMPÁR Hibáztunk, mert mindig abból indultunk ki, hogy mi vajon miben vétkeztünk? Mi és a szerző! Mi lehet abban a monológban? A darabválasztásban? És mi lehet a rendezésben vagy bennünk ia hiba! Mindig ebből indultunk ki, sose abból, hogy más is lehet még vétkes! Persze, hogy hibáztunk, Lénám! (Keserű, Metsző gúny.) Persze: mi egymásra vagyunk utalva, tudom, a világ nagy és idegen .. . így hát gyűlölködve is együtt testvéreim — mindörökre együtt! GORZÓ Nem érdekelnek a zavaros nézeteid! A fő, hogy beismerted a hibát! MÁRTONFALVI Mért nem mondjátok meg, miit ír a másik kritika? GORZÓ Tomi okos és szellemes mint mindig . . . POPRÁDI Hát nem Bandi írta? HARMATH Az övé nem volt alkalmas. Tomi vette át itőle. GORZÓ Szóval Tomi feltalálta magát. MÁRTONFALVI (csökönyösen) Jó, jó, de mit ír? GORZÓ (előveszi a kéziratot) „A Hamlet előadása első igazi kísérlet a személytelen színház miegterémtésére, amelyet sajnos megkésve honosítunk meg tájainkon. Ám a késlekedőt is dicséret illeti, aki végül mégis legjobb céljához ér.” A cikk címe pedig: Neves névtelenek . .■. POPRÁDI Zseniális! (Kis szünet, felkiált.) Inkognito! Inkognito! HARMATH Ne üvöltözz, te őrült! KOLOMPÁR Bábszínház .. . Marionett ... Ide süllyedt az egész minden- ség . . . (Csikorog.) POPRÁDI Pardon! A bábszínházát ne sértegesd, az szent dolog! KOLOMPÁR Nem úgy értettem, te is tudod! POPRÁDI Sajnos! (Más hang.) Ó ha egyszer a kezembe kerülne, aki rángatja a drótot. Azt a forró drótot. MÁRTONFALVI Ez nem a mi asztalunk! KOLOMPÁR Brávó, Polonius! MÁRTONFALVI Fejezd be! KOLOMPÁR A darab szerint megöllek, vagy nem? MÁRTONFALVI Megint kezdi! (Pislog, szinte babonásan.) GORZÓ Befejezni! (Egy könyvet csap az asztalra.) POPRÁDI (nyugodtan) Iskola, sajtó, színház és templom! Aki ezekhez nyúl, — a húsomat vagdossa le... csak a csontvázam marad . . . HARMATH Mártonfalvinak igaza volt: seperjünk a saját házunk előtt! (Kis csend.) 793
