Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)

Nekem egy zabszemet sem lehetett vol­na a seggembe dugni. GORZÓ Nem arról van szó, hogy én nem izgultam, amíg kívül voltam az aj­tón. De ialmikor a titkárhoz beléptem, mintha egyszerűen elvágták volna min­den izgalmamat. Amikor kezet fogott, már éreztem, akármi desz is: innen nyertesen távozunk. Mert ott a garan­cia! S ezt nem tagadhatod te sem, Iván szívem. HARMATH Hát nem, nem, de azárt sen­kinek se kívánom .. . GORZÖ Nusi vezeted a jegyzőkönyvet? Miért kell azt mindig külön mondani? NUSI Igenis. GORZÖ Gyere, előbb vakard meg a há­tamat, viszket. (A lány odamegy.) Itt, a bal lapockám körül. (Az megvakarja.) Jó! Elég! POPRÁDI Ajtófélfa! GORZÓ Mi az, hogy ajtófélfa? Elég le­gyen, Lehus. Mi az, hogy ajtófélfa? (A lány visszamegy. Jegyezni kezd.) POPRÁDI Csak mondtam, jobb házak­ban ajtófélfa is van. És az sem véletlen, hogy épp a bal lapockád viszket... GORZÓ Tévedsz, ha azt hiszed, kihozol a sodromból. Csak sajnálni tudlak, hogy vén szamár létedre még mindig nem nőtt be a fejed lágya. HARMATH Pardon: a fejed lánya. POPRÁDI Hiába célozgatsz a lányom jó házasságára, szarut Iván. Nem attól sza­bados az ajkam! (Gúnyos afjektáltság.) HARMATH Hát? POPRÁDI önmagától szent Iván, ön­magától. Születési hibám! Ami rólad aligha mondható el. GORZÓ Azonnal befejezni! Itt létfon­tosságú dolgokról beszélünk . . . Ezeket nehogy beírd, Nusi. NUSI Dehogyis! (Ijedten.) GORZÓ Egy szó, minit száz: közölte, hogy a színházat bezárjuk. KOLOMPÁR Mi csukjuk be vagy ők? GÖRZÓ Hallgas, Geyza, te csak hallgass! SZENDEY Dehát miért? GORZÓ Nem titok, hogy mindig van­nak magasabb szempontok. És nagyon helyes, hogy vannak. A világtényezők így diktálják. SZIKSZAY Dehát valamivel csak meg­indokolta . . . GORZÓ Nem indokolta, és fölösleges is lett volna. Ha egyszer nem, hát nem. Ók jobban tudják, miért. HARMATH Most elképzelhetitek a mi helyzetünket az irodán ... GORZÓ Mert egyetérteni egyetértettünk vele, de nekünk mégicsak a munkahe­lyünkről van szó! S azt hiszem, ebben nem tévedek! MÄRTONFALVI Nem mehetek át egy másik színházba, csak egy van! Egy! KOLOMPÁR Átképezed magad kukás­nak, öcsi! (Csúfondáros.) GORZÓ Ne vágjunk a dolgok elébe! SZENDEY De drága Léna, én nem .tu­dok színpad nélkül élni... egyszerűen nem tudok. Én a Szamosnak megyek, az Oltnak, a Dunának, bárminek. (Hirte­len kitörés.) POPRÁDI Ophelia, a világtényezők! (Ujját emeli.) GORZÓ Hiába játszod nyugdíj előtt a makrancos csikót, hiába, mert világté- nyezők igenis vannak, és vannak .maga­sabb érdekek! POPRÁDI Szarok a világtényezőkre, ha betiltják a színházamat... ha nem mondhatom el a dialógust és a mono­lógokat édes anyai nyelvemen! GORZÓ Hallgass, ostoba, hallgass végig! SZIKSZAY Hallgatunk, Léna. (Szinte csöndes.) HARMATH Szóval őszintén, kertelés nélkül, elmondtuk a titkár elvtársnak, hogy nekünk a munkánkról, kenyerünk­ről van szó... mi a világtényezők je­lenlétét a legmesszebbmenően élismer­jük, de a színház nekünk mindennapi ügy, s mi ebből nagy dolgot nem csi­nálunk, ha a kenyerünket továbbra is biztosítják. POPRÁDI Bravó! (Gúny.) Szerénység az élet sója! KOLOMPÁR Ez végül is politikai ügy, vagy nem, Gertrud? (Sanda.) GORZÓ Ne mondd nekem, hogy Ger­trud! Ez nem politikai ügy, Geyza! POPRÁDI Hát? Magánügy? GORZÓ Munkaügy, igen, munkaügy! Hétköznapi munka! Gazdasági kérdés! S nem hagyom, hogy bárki is politikai ügyet csináljon belőle! MÁRTONFALVI Elmegyek logopédus­nak. Jaj lesz a dadogásnak! POPRÁDI Elzüllesztenéd a hebegés vi­lágot! Nyomorba döntené! minden pö- szét! ? GORZÓ Ne menjünk ilyen messzire! 783

Next

/
Thumbnails
Contents