Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)

MÁRTONFAL.VI Oda kell vágnunk a kalapunkat, hölgyek és urak. SZIKSZAY Én tiltakozni fogok. Elme­gyek az úristenig iis. POPRÁDI Akkora szégyen, hogy ez már világhír! Nem, nem, szó nélkül tűrni nem fogom. Dehogyis tűröm! SZENDEY Felelősségre vonom Magda­lénát. Harcolnia kell értünk. (Kis csend.) ■ KOLOMPÁR Jó, jó, de — mégis: mi le­het az oka? Az igazi? (Apró szünet.) SZIKSZAY Csak a monológ lehet! KOLOMPÁR Rendező úr, a Hamletben több monológ is van. SZIKSZAY Fogadjunk, mégis tudod, me­lyikre gondoloik. (Példányt vesz elő.) POPRÁDI Ez itt a kérdés . .. (Átöleli Szendeyt.) SZENDEY Ah, kezekkel el, vérnősző barom! Már Opheliát is!? MÁRTONFALVI Szóval öl kell ismerni: ez a lenni vagy nem lenni — nelm a leg­optimistább kérdés ... (A szöveg fölé ha­jolnak.) KOLOMPÁR (idézve) A kor gúnycsapá­sai... pör-halasztás... ez lesz az: a por-halasztás ... Valami nagy-nagy port, amit mindig el kell halasztani... Csak ez lehet laz ok. A szöveg gyanús .lett. SZIKSZAY A lelkesedésünk lett gyanús. POPRÁDI Inkább a hivatalnak packá- zásai — az lesz itt a bibi. (Rábök a szö­vegre.) MÁRTONFALVI Várjatok csak! Hiszen Claudius gyilkosság árán uralkodik ... vérnősző ... jogtipró ... miegymás ... SZIKSZAY Dehát Hamlet nem ad ki semmi jelszót, csak ingadozik: „Inkább tűrni a jelen gonoszt, mint ismeretlenek felé sietni?” Ezt nem állítja, csak kér­dezi! SZENDEY De mi az, hogy a jelen go­nosz? KOLOMPÁR Ez megfordítva: a gonosz jelen. Igen, a nagymonológgai lesz a baj! SZENDEY De lehet-e a nagymonológ nélkül ? MÁRTONFALVI Mit? SZENDEY Úgy értőm, a Hamletet el­játszani... Meglátjátok, azt kérik: húz­zuk ki a nagyimonológot. .. s akkor nem csukják be a színházat. POPRÁDI Akikor inkább csukják be! (Kis csend.) SZENDEY Egy monológért egy színhá­zat!? Nem lenne sok? (Kis csend.) POPRÁDI Én mindenesetre tiltakozni fogok. MÁRTONFALVI Fel kell emelni a sza­vunkat. SZIKSZAY De mennyire! SZENDEY Nekiugrom Léna asszonyság­nak! KOLOMPÁR Igen, ez lesz a helyes. Nem ... egyszerűen nem llehet... van, amit egyszerűen nem lehet megcsinálni... Egy százhetvenötéves színházat letöröl­ni, mintha földrengés lett volna. Ezt nem tehetik meg! POPRÁDI Ügy érted: velünk? KOLOMPÁR Igen: velünk! Mert van, amit nem lehet kibírni... van, ami minden tűrőképesség határain túl van. . . (Kis csend.) POPRÁDI Tudod, hogy hívták a zsar­nok római császár lovát? Úgy értem, a Caliguláét... A gyűlölt „C” betű! KOLOMPÁR Incitatus, azt hiszem . .. POPRÁDI Jól hiszed. És tudod, mit csi­nált a lovából? KOLOMPÁR Azt hiszem, konzult! POPRÁDI Fene a dolgodat, ezt is jól hi­szed ... Nos lehetett egy lóból konzul? Lehetett. Ha Caligula születése előtt bárkit meginterjúvolnak: hölgyem, úriam, ön szerint tájainkon lehet egy lóból kon­zul, kiröhögték volna a kérdezőt. És Caligula uralkodása után? Már senki sem röhög, ha efféle hírt hall. Minél több hírt tudunk meg, fiacskám, annál kevésbé csodálkozunk. A hír megfoszt az önfeledtségtől, gyermekem... Mert csak a tudatlanság képes önfeledten ne­nevetni ... és szeretni, örvendezni is ... Vége. (Mint a rendőrkocsikban az URH-n.) SZIKSZAY Ez épp úgy van, mint vélem és Tündivel. Ha tudnám, kik voltak a szeretői s hogy egyáltalán voltak szere­tői — nem tudnám elhessegetni még az ágyban sem a képeket... Agyő, önfe- ledtség! SZENDEY De én titoktartó vagyok, ked­vesem. Ami a .másé volt, nem ilett a tied. S ami a tied azt más nem kaphatta so­ha. Snitt. MÁRTONFALVI Okozhatnak impoten­ciát a hírek? POPRÁDI A rendező épp erről szóno­781

Next

/
Thumbnails
Contents