Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
kait. Nem furcsa? Itt állunk -tehetetlenül, és várjuk, hagy döntsenek a színház sorsáról — mások ... Fegyelmezettek vagyunk! Fegyelmezettek, a magosságát neki! (Nusi berohan.) NU-SI Jönnek! MÁRTONFALVI Kicsodák? NUSI Az igazgatónő és a főrendező. Most szállták ki a kocsiból. KOLOMPÁR Lafogadod, hogy: a pör- halasztás ... a jelen gonosz ...? POPRÁDI A hivatalnak packázásai ... MÁRTONFALVI A lenni vagy nem lenni. .. maga ez a kérdés. SZENDEY Túl jó volt a próba! SZIKSZAY Túl rossz volt a próba. KOLOMPÁR Most majd szépen mindent megtudunk. Miért akarják ezek épp a Hamletét játszani? Épp iitt és épp most? Mi ebben -nekik az aktuális? Csak -rekonstruálok egy gondolatmenetét. NUSI (csak néz egyikről a másikra) Miről beszéltek? KOLOMPÁR Aki egy beszélgetésnek a végére toppan be annak minden abszurd. Nusi tehát abszurdot élvez! (Kicsapódik az ajtó, jön Gorzó és Har- math.) GORZÓ Hát ti? (Nusihoz.) Elhozták a mályvaszínű ruhámat a tisztítóból? NUSI (majdnem dadogva) E-el... GORZÓ (halkan) Remélem befogtad a szád? NUSI Persze! GORZÓ Jó, hogy itt a művészeti tanács. Meg az ifjúság képviselője. (Szendeyre.) Úgyis hívattalak volna benneteket. (A gyűrűjét csavargatja.) Egy pillanat. (Belép a mosdóba.) SZENDEY Csavargatja a gyűrűjét, ez rossz jel. (Halkan.) POPRÁDI (bekiált) Fogadjunk, most majd -lehúzod a vizet! GORZÓ (kilép, kezeit lebegtetve a levegőben) Ebben is tévedsz! Üljetek le! POPRÁDI Ebben is? Hát még miben tévedtem, Léna?! GORZÓ Elmondhatjuk, azért vagyunk itt. Főrendező! (Az épp nem figyel oda.) Harmath Győző Iván, elkezded? HARMATH Kezdd csak nyugodtan, Magdaléna! GORZÓ Hogy újabb viccek szülessenek Gorzó Magdaléna en-erg-ikusságáról ? POPRÁDI Miféle vicceik? GORZÓ Találós kérdés: miért kár, hogy öregszik Gorzó Léna? Ki tudja? Mondjuk ... Mártonfalvi? MÁRTONFALVI (zavart) Hogy ón? Honnan -tudjam? GORZÓ Furcsa, nem ite mondtad: minden hónap 28-a körül volt egy-két nyugodt és szabad napja a társulatnak! A Léna pirosbetűs napján. Nagy kár, hogy Léna megöregszik! MÁRTONFALVI (halkan, ránézvén) Nusi! (Az lehajtja fejét.) GORZÓ Hiába szóltál Nusira. Már a verebek is csiripelik. Így bizony, -kollégák. Szégyen az energikusság. Úgy utáljátok az er,őskezű embert, mint az osztályban a .jótanülót. Csakhogy valakinek jótdnu- lóntaik is lennie kell ám. Nem állhat mindenki bukásra a fontiek előtt. Tárgyalóképesnek köll lenni! Mi Harmath Győző Ivánnal nem állunk bukásra. Hát irigyeljetek! POPRÁDI Ne ragadtasd el magad, Léna. Cucu elvtárs hivatott?! (Kis szünet.) GORZÓ Igen, a titkár ... POPRÁDI És? GORZÓ Közölte, hogy megszűnik a színház. (Csend.) SZIKSZAY Rossz volt a főpróba, mi? (Rajzolgatni kezd, mintha társai portréit.) SZENDEY Nagyon i-s jó volt! KOLOMPÁR A monológ . . . GORZÓ Miféle- monológ? POPRÁDI A nagymonológ. KOLOMPÁR A jelen gonosz... a pör- halasztás... GORZÖ (rájuk bámul) Hát igen. Beleakadhattak volna éppen ebbe is. Csakhogy nem ezt tették. És tudjátok, miént? (Táskájában keresgél.) POPRÁDI Miért, Gertrud, szívem? GORZÓ (zsebkendőt vesz elő, orrát nyomkodja) Mert nagyvonalúak! Amilyen pitiánerek vagyunk mi igen gyakran, ők éppolyan nagyvonalúak! Tudják, mi a teendő! Igazán nem rózsásak a világtényezők. És ez nem titok. Ennek ellenére ott fönn semmi fejvesztet-tség. A határozatok időtállók, a döntések szilárdan megmaradnak. A vonal változatlan! Engem, ahogy oda beléptem, akkora nyugalom fogott el . . . HARMATH Azért ne túlozz, Magd-ikám. 782
