Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Fabó Kinga: Skizofrénia és nyelv (Személyiségvázlat Sylvia Plathról) (tanulmány)

ő. Assia Wevill mintha nem is Ted Hughes-ba lett volna szerelmes, hanem Sylvia Plath-ba. Az ő életét akarta élni, átvenni, elvenni. Ezt sehogy máshogy nem tudta elérni, csak ha kisajátítja Sylvia férjét, sorsát.

Sylvia Plath verseiben a féreg és a maszk, a puhaság és a keménység általában a férfias—nőies tulajdonságok, és ezzel összekapcsolódva a halál szimbólumai. Persze, egyáltalán nem ilyen egyértelműen, már csak azért sem, mert nem mindig a férfi az, aki férfias, és nem mindig a nő az, aki nőies. A féreg a maga puhaságával, nyálkásságával a Sylvia Plath által férfiasnak tartott tulajdonságok hordozója. Amelyeket nem feltétlenül férfi testesít meg, de többnyire igen. És főleg a gyávaságé, mert a féreg mindig maszk mögé bújik. Ott „működik” precíz, alattomos, indulatmentes, ezért egyre növekvő kegyetlenséggel. Mindezt tehát a nő védelme alatt állva teszi, mintegy a nő tudtával és beleegyezésével, sőt, talán az ő felszólítására. A kínzót így valójában az irányítja, akit kínoz: a maszk, amely kemény, hideg, és amelyet ezért a nő kényszerül viselni.

A Halál és Tsa. című versben a halál pontosan ebben a két alakban jelenik meg. A vershez fűzött kommentárjában, amelyet a BBC számára készített, Sylvia Plath a következőket mondta:

„Ez a vers — a Halál és Tsa. — a halál kettős vagy skizofrén természetéről szól — Blake halotti maszkjának márványhidegségéről, kéz a kézben, mondjuk a férgek, testriedvek és más anyagcseretermékek irtóztató puhaságával. A halálnak ezt a két aspektusát úgy képzelem, mint két jóbarátot, két üzlettársat, akik eljöttek, hogy szólítsanak.”

79