Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Mészöly Miklós: Számvetés 1988 (esszé)
hogy bármilyen ellenvéleményt, megmozdulást bármikor és tetszés szerint — így a maihoz hasonló fórumokat, megnyilatkozásokat 'is — állam- és közösség-ellenesnek, kalandorságnak, hisztériának, egyebeknek, s főképp elenyésző jelentőségűnek lehessen feltüntetni, aminek nines számbavehető társadalmi háttere. Ha pedig mindehhez egy világi értelemben teokratdkus -rendiség új formációja kapcsolódhat (aminek baljós következményeivel éppen a peresztrojka próbál szembenézni) — akkor törvényszerűnek kell vennünk, hogy egy ilyen szisztéma nem is kerülheti el az inkvizíciót és az autodafékat helyettesítő konstrukciós pereket, s más rokon módszerek alkalmazását. Így teremtődhetett olyan helyzet, melyben a politika teológiává torzul (összefüggésben az Egyház és Párt szerkezeti, szervezeti és módszer-analógiáival) — melyben a hatalmi vágyból vagy félelem-bői táplálkozó vakhiit, illetve ennek mimelése társadalmi létfeltétellé válik — melyben a jogrend a jog elkendőzését, semlegesítését tekinti feladatának, s ami -biztosítékot mégis kodifikál, azt egyúttal feltételessé is teszi — -ahol a jog helyett az engedélyezés, a kegy, a juttatás mitizálódik és szafcralizálódik — aminek káérdemlése viszont -megvásárolhatóvá zülleszti a véleményt és lelkiismeretet, a vállalt munka morálját. S ezzel be is zárul a kör az emberi beszéd -nyilvánosságának ábrándja körül. De egyúttal a sokak által — lelkes ifjúkorukban talán...? — őszinte hittel remélt „új embertípus” ábrándja körül is. Mármint egy ilyen politikai keretben és Iszisztómában. Az ábránd másba költözött és szükségképpen új kilátóponitok-at igényel -és káván kiharcolni magának. Éles kontúrokkal ilyen -az örökségünk, amit le kell vedlenünk. Pillanatnyilag a veszélyes kétértelműség állapotában leledzünk. S ennek van reális oka. A Párt és állam-vezetés a maga belső önkritikájával, a Párt reformjával van elfoglalva; s -csupán ennek függvényében a társadalom, -a gazdaság, a nemzetpolitika -reformjával. Közben magasabb és alacsonyabb szinten spanyol szenvedéllyel vívja a hadüzenet nélküli örökösödési háborúját. S ebbe érthető módon be van kalkulálva a várakozás júliusig előirányzott stratégiája — a moszkvai szemafor lámpajelzése. De ettől függetlenül is: válsághelyzetünket továbbra is az teszi még kétértelműbbé, hogy a hatalom változatlanul osztatlan és a társadalom változatlanul megkér-dezetlen. Az állampolgár Rákos mezején ácsorog és -próbál belesni a -Kastély ablakán. Kafkai kép. Bizonyos, Ihogy egy pártot — bármilyen pártot — sürgető -belső reform és önkritika a -legkevésbé sem -megosztható, áthárítható kemény feladat. Különösen akkor -nem, iha az állampolgár — épp a törvényesített megkérdezet- lenség miatt — már csak társadalom-lélektanilag sem lehet abban a helyzetben, hogy a párt — a Párt — (belső gondját a sajátjaként élje meg. Csupán skizofrén módon, úgy, hogy puszta léte mégis a Párt -döntésétől függ. Am az állampolgár még ebben a skizofrén, kiszolgáltatott helyzetében is alapvető emberjogi, államjogi evidenciának tekinti — kell, hogy tekintse —, hogy egy nemzet életének, drámaian sürgető -élet-reformjának gondja és felelőssége sem ilyen, sem olyan pártra nem testálható a nemzet statisztikusan ellenőrzött megkérdezése nélkül. Mindebből az is következik, hogy szükségképpen -hatástalan retorika a -bizalom kérdésének hi-va-talos túlpörget-ése, -pátoszos dramatizálása. A kérdés egyszerűbb. Egyszerű, mint a zöld -igazságok általában. Amí-g az említett emberjogi alaptények -nem változnak meg, az állampolgári -bizalom -továbbra sem fog különbözni a rossz legelőre ostorozott -tehéntől: kizárólag a személyes megmaradására -összepontosítja az erejét, figyelmét, talentumát — és rosszul tejel 772
