Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Czennerné Wilhelmb Gizella: Évszázadok Szent István-ábrázolásai (tanulmány)
zolásán. A magyar királyi korona ilyen különleges egyházi kiemelése megfelel a „szent korania”-fogialam eszmei tartalmának, de egyben erősíti Szent István személyének tiszteletét is. 1488, a Thuróczy Krónika megjelenési éve még Mátyás király uralkodásának idejére esik. A fentebb tárgyalt „három magyar szent király” grafikus ikonográfiái megjelenítései a XVI. század első negyedének vészterhes, a mohácsi nemzeti tragédiát előrevetítő esztendőiben keletkeztek. A három részre szakadt ország nyugati részén idegen dinasztia uralkodott II. Lajos tragikus halála után. A Habsburgok, akik a magyar és cseh királyságon, valamint az osztrák hercegségen kívül a német- római császári méltóságot is viselték, már korábban dinasztikus kapcsolatban álltak mind az Árpád-, mind az Anjou-házzal. Tágabb értelembein vett családjuk nevezetes, oltárra emelt ősei között tartották számon Szent Istvánt, ahogy arra I. Miksa, Mátyás királyunk nagy ellenf ele innsbrucki síremlékének templomában látható szobor is utal. A Habsburg-királyoik XVI—XVII. századi kifinomult udvari művészetének egy különleges műfajában, a clmereslevelék miniatúráiban többször is találkozhatunk István királyunk alakjával. A XVI. század végén (1598. I. 8.) Pekh Lipát részére Prágában kiállított bővített címeres levélen a voltaképpeni címerképet Szent István és Ausztria (az akkori osztrák hercegség) védőszentje, Szent Lipót alakja fogja közre. Szent Istvánnál megmaradt a XVI. század elejének páncélos típusa, az idős, hosszú szakálla király uralkodói jelvényeit viseli. Itt két, a kereszténység terjesztésében kitűnő uralkodó képmása került egymás mellé, a XVII. században előfordul továbbá a hagyományos Szent István—Szent László párosítás is (Brukner Gáspár, 1638. III. 28.), vagy az éppen aktuális uralkodó szerepeltetése (Foky Imre, 1623. XI. 18.; II. Ferdinand; Elsenlander Jacob, 1649. III. 14. II. Ferdinand), ami a Habsburgoknak a katolikus Magyarország szentistváni hagyományának folytatására irányuló akaratát tükrözte, de jelentette a királyi tekintély maradéktalan továbbélését is, ami ilyen különös tiszteletben részesülő előd megidézésével növelte a kor uralkodójának dicsőségét. A szentek tisztelleténisk ilyen előtérbahelyezése természetes válasz volt az ellen- reformáció részéről a reformációnak a szentek tiszteletét elvető hitelveire. Az ország elkeserítő politikai és hadihelyzetében mindkét tábor a másik bűneire mutatott, mint a történelem nagy és tragikus büntetésének előzményeire. A hazai ellenreformáció sikeres vezéralakja, Pázmány Péter Isteni Igazságra Vezérlő Kalauzának (Pozsony, 1613) címlapjára így nem véletlenül került olyan rézmetszetű kompozíció, amelyen a Patrona Hungáriáé (Mária, Magyarország nagyasszonya) és az Árpádház szentjeinek a magyar jezsuitáktól kidolgozott kapcsolatának koncepcióját .déziik fel. A Madonna egy reneszánsz oltárépítmény oromzatában foglal helyet, '-öle jobbra és balra Szent Adalbert és Márton, az oltárképet helyettesítő címfelirat két oldalán, fülkékben Szent István és Szent László, Szent Imre, és Szent Erzsébet. Első királyunk portréja az idős, szakállas, királyi jelvényeit viselő ikonográfiái típusi követi, öltözete viszont nem páncél, az itt Szent Lászlón látható, hanem a hosszú magyar köntös, válla in palásttal. A magyar szentek segítségében való bizakodás udvari propagandájáról vall az a két további címeres levél, amely Közép-Európa legintranzigensebb ellenireformációs uralkodójának, II. Ferdinándnak adományozását örökítette meg. Bornemissza István (Bécs, 1628. VIII. 10.) és Hanc- kok János (Bécs, 1630. II. 16.) címerét oltárépíbmány fogja közre ugyanúgy, imiint a Pázmány-címilapot, s az oltár ikonográfiái programja a hazai szentek felvonultatása. A téma monumentális, a hívők -nlagy tömegeire hatást gyakorló megfogalmazása ismét a jezsuita rendihez kötődik. A győri jezsuita templom magyar szentek kápolnájában látható, 1642-bisn készült oltárképen ugyanazokat a személyeket láthatjuk, mint a Pájlmány-mű címlapján. A kompozíció elrendezése azonban változott. Míg Szent Adalbert és Szent Márton püspökök, valamint Szent László és Szent Imre egy-egy Mária kópéval ékesített pajzsot tartva, az Istenanya ábrázolásának erejével verik vissza a török hadakat, addig Szent István az ég felhőin trónoló Madonnának és gyermekének hódol, odanyújtva az országalmát. Az ellenreformáció 763
