Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Czennerné Wilhelmb Gizella: Évszázadok Szent István-ábrázolásai (tanulmány)
CZENNERNÉ WILHELMB GIZELLA Évszázadok Szent István-ábrázolásai Örök emberi kívánság, hogy a történelem nagy egyéniségeit ne csak hátrahagyott alkotásaik, ikortársaik emlékezései, a néphagyomány legendái, vagy a tudományos, esetleg irodalmi feldolgozások segítségével ismerjük meg, hanem külső megjelenésük szuggesztivitásának hatása nyomán is. Ugyanilyen örök emberi magatartás az is, hogy ahány kör, annyi közelítés, ami néha azonnal szembetűnő, néha fáradtságos lmunkéval kell felfejteni a képzőművészeti alkotás létrejöttének, ábrázolásmódjának új elemeit. Szent István képének, tekintettel főleg templomi rendeltetésére, első királyunk tiszteletének általános elterjedésére sok olyan meghatározója van, amely a középkor óta állandónak mondható. Változott viszont a témaválasztás, életének melyik jelenetét akarták megörökíteni és miért? Rövid tanulmányunkban e kérdésekre próbálunk válaszolni halálának 950. évfordulóján. István királyunkról még életében készült ábrázolás a veszprémvölgyi apácák kolostorában hímzett egykori miseruhán, későbbi koronázási paláston 1031-ben. Az ábrázolást nemcsak az iparművészeti technika határozta meg, hanem a miseruha többi ábrázolásának stílusa is. A mennyei hierarchia méltóságteljesen kötött módon megfogalmazott seregéhez hasonló a legszélső körben helyetfoglaló donátor arcképe is. Az új keresztény államban az istentisztelet méltó rendjéhez tartozó liturgikus felszerelésről sok esetben a királyi család gondoskodott, e kötelességük teljesítésével mintegy hidat veritek a természetfölötti és a földi élet között. Ezért illette meg képmásukat kiemelt hely, ezért szembetűnő elsősorban a kevéssé egyénített, az égi szentek földi másaként megfortmált, népe hitéért felelősen munkálkodó keresztény uralkodó ábrázolás-típus. A Madonna, és Szent Adalbert társaságában láthatta Szent Istvánt az általa alapított és III. Béla királyunktól újjáépített esztergomi székesegyházba látogató hívősereg a templom díszkapujának timpanonjában. Szentté avatásával már természetes, hogy Mária és a kis Jézus mellett foglal helyet, fejét dicsfény övezi, a kezében tartott mondatszalagon az országfelajánlás olvasható, bár a kompozíció félkörbe komponált csoportjának beállításában a cselekmény még nem érvényesül. Az Árpádházi-ikirályok kihaltéval trónrakerült francia-olasz származású Anjou- uriatkodók lovagi szellemtől áthatott udvarában nagy hangsúlyt kapott Szent László, a szent lovag tisztelete, de természetesen nein feledkeztek meg Szent Istvánról sem. Ebből a korból két olyan Imdniatúrákkal díszített műről tudunk, amelyben szent királyunk életének jeleneteit örökítették meg. A magyar-Anjou legendárium Endre, nápolyi király számára készült, és 1333-42 között keletkezett lapjai közül a Szent István legenda elveszett bár, de szerepel első királyunk, Szent Imre és Szent Cetliért történetének ábrázolásain. Megjelenítése, arctípusa meglehetősen sematikus, de változatos a jelenetek tematikája. Szent Istvánt, mint az országába jött idegen szerzetest udvaránál fogadó uralkodót, mint éjjel imábamerült fiát figyelő apát, s végül mint egy bűnöst fia sírjához utasító látomást örökítette meg a miniátor. A szentek példáját, csodatetteit elénktáró képek a maguk kis méreteiben is többrétegű, mozgalmas kompozícióval akartak hatni. Mesélőkedvük megragadta a néző fantáziáját, aki végigélte és végiglelkesedte a legendákat, okult a szent történetek tanulságaiból. Más volt a célja annak az illuminált kódexnek, mely az 1360-ias évek elején készült Nagy Lajos udvarában. A korábban Bécsi Képes Krónikáiként (addigi őrzési helyéről) ismert Kálti Márk Képes Krónikája István király portrészerű megjelenítése mellett több miniatúrán foglalkozik életének fontosabb állomásaival. Születésének je761
