Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Tóth Imre: István és Gizella miseruhája (tanulmány)
Ságban álló próféták sorakoznak. A tengelytől jobbra és balra, mindegyik oldalon egy-egy nagypróféta és 3—3 kispróféta kibontott irattekercsekikel (a Messiásra vonatkozó jövendölésekkel) Krisztus alakját fogják közre. Nevüket függőlegesen melléjük hímezték. A próféták alatt keseny szalagon olvasható a dedikáoiós felirat: ANNO INCAR- NATIONIS XPI: MXXXI: INDICTIONE XIIII A STEPHANO REGE ET G.ISLA R / / EGINA CASULA HEC OPERATA ET DATA ECCLESIAE SANCTAE MARIAE SITAE IN CIVITATE ALBA: „Krisztus megtestesülésének 1031. évében, a 14. in- dikcióban István király és Gizella királyné készíttette és adományozta ezt a kazu- lát az Álba városában fekvő Szűz Mária egyháznak”. A szalag alatti sávból kissé kiemelkedő mandorlában áldást osztó Krisztus ül. A felirat: SESSIO REGNANTEM NOTAS ET XRM DOMINANTEM (matat elírva): „Trón illeti meg a kormányzó és uralkodó Krisztust”. Lejjebb, a sávban, Krisztus két oldalán az apostolok ülnek városíalas-árfcádos keretezésben. Az építészeti tagozatok gazdagon díszítettek, csipkés falszélek, indás oszlopok választják szét az aposotalok fülkéit. A városfalat tornyocskák díszítik, tetejükön tevékenykedő, felvonuló kis alakokkal. Az apostolok mieillett függőleges feliratokon nevük olvasható. Vékony aranyszalag választja le a legalsó sort. A szalagra indákat, pávákat és oroszlánokat hímeztek. A legalsó sávban szabályos elrendezésben, kerek mediaillo- nokban háromnegyedalakokat látunk: Istvánt, Gizellát és a vértanúkat. A királyi pár között a tengelyen kisebb körkeretben férfiimel'lkép. Felirata ugyan nincsen, de más, mint Imre herceg, nem lehet. A medaillonok közét sűrű, indás hímzésben ellentett heraldikus megjelenítésben pávák díszítik. A kazula előoldalámak tengelyén is két, a sávoktól függetlenül elhelyezett jelenet van. Ezek a miseruha áitalakítása — felvágása — után elpusztultak mert részben levágták őket. A felső téglalap-alakú mezőnek csak a keretezése maradt meg a felinat javarészével: a kevés maradványból is meghatározhatóan keresztáb- rázodás volt. A felirat: SIGNUM CRUCIS (...) O SPES CERTA SALU/T[isJ: Krisztus keresztjének jele üdvösségünk biztos reménye. Az antik reminiszcenciájú (Vergilius) szókapcsolatot Venantius Fortunatus a 6. században használta fel a keresztről írt himnuszában, amely a Karoling korra széltében-hosszában elterjedt, népszerű, sokszor panafrazált szöveg volt. Nem csoda, ha a miseruhán is olvasható, hiszen a mise Krisztus kereszthialálánaik megújítása. Az apostolok és a próféták sávjába eső mandorlának nagyrészét az átalakításkor eltávolították. A megmaradt felületen álló alak, alul kis térdreboruló alak látszik. A felirat töredékes: . . . RRET OBUMBRAT: ...Megretten, beárnyékol. A ritka o- bumbrare szó az evangéliumokban és a liturgikus szövegekben az Angyali üdvözlet és Krisztus színeváltozásának elbeszélésében fordul elő. Az értelmezések megoszlanak. Felül állhatott Mária és Krisztus, alatta mély földreborulásban (proskynesis) a donátorok, István és Gizella (Kovács Éva). Czobor Béla szerint a jelenet Krisztus színeváltozását ábrázolja: a felső nagy alak Mózes, lent pedig egy apostol alszik. Balassa F. és Bock F. angyali üdvözletre gondolt. 1973-ban úgy véltem, hogy a man- dorla felső részén Mária és az angyal, lent proskynesisben a donátorok. Ma látva az ábrázolást a transfiguraitio a valószínű. A X—XIII. századi miseruháknál a palást jelenlegi állapotában rövidebb: ez magyarázható azzal, hogy a zárt kazula felvágása után a vállon a palást lejjebb került és túl hosszúvá vált. Ezért a legalsó sávot levágták. Nem lehetetlen, hogy ennek a sávnak egy darabja maradt fenn a palást mellrészéniek kapcsolórészeként. Ezt a sávot medaillonokban meliképek — nyilván szentek alakjai — díszítik. Régen a palást egészének a programjával keveset foglalkozták. Megelégedtek azzal, hogy a mennyei Jeruzsálemet ábrázolja (Gerevich Tibor). Horváth János elsősorban a feliratokból indult ki, amelyeket egy Szent Ágostonnal tartott prédikációval hozott kapcsolatba. Ennek, és a Bécsiben őrzött Eilbertus oltárnak az alapján a képegyüttest a Credo, azaz az apostoli /hitvallás ábrázolásának tartotta; a részleteket nem vizsgálta. Credo ábrázolásáról nem lehet szó: legendás születésekor, az apostolok oszlásakor, ami az ábrázolás alapja, Pál még nem lehetett jelen, a 741
