Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Tóth Imre: István és Gizella miseruhája (tanulmány)

kazulán pedig ábrázolták: ez pedig a Oredo-ábrázolást eleve lehetetlenné teszi. A miseruha képegyüttese sokkal bonyolultabb, bővebb és összetettebb, mint a Credo születését megjelenítő ábrázolások. Kovács Éva 1957-ben közzétette alapos tanulmányát: a nagyszerű emlék .első részletes vizsgálata és Horváth János bírálata volt ez a munka. Öszerinfe a kazula egésze a Szent Ambrusnak tulajdonított himnuszt, a Te Deulmot (Téged Isten dicsérünk, Téged Urunknak ismérünk) jeleníti meg.

Saját felfogásomat 1973-ban publikáltaim. Felismertem az egyes részletek, a próféta és apostolsarok szerkesztésének módját. Tanulmányom inkább a korábbi nézetek kritikája, mintsem a palást részletes ikonográfiái feldolgozása volt. A lényeget illető következtetéseimet azonban ma éppúgy érvényesnek tartom, sőt biztosabban tudom indokolni, mint egykor. A Te Deuim elképzelés bírálatának főként az volt az oka, hogy a himnusz szövegében a mennyei hierarchia képviselői nem a kazula ábrázolásainak sorrendjében követik egymást. A Te Deumban Istent először az angyalok (kerubok és szeráfok) magasztalják, azután az apostolok, a próféták, végül a mártírok következnek. A miseruhán viszont a Mária—Krisztus—János csoportot követő sorrend az angyalok, a próféták, az apostolok és a vértanúk. Ez ugyan csekélységnek tűnhet, következménye azonban a Te Deum szöveg alapján készült ábrázolás lehetetlensége. Úgy láttam akkor, és ma is, hogy kifejezetten a Te Deumot alapuivevő, annak szövege alapján megszerkesztett ábrázolás esetében az apostolok és a próféták felcserélése elképzelhetetlen. A palást és a Te Deum szövege között mégis fennálló összefüggés a mindkettőben természetszerűen jelenlévő knisztológiad tematikából szükségszerűen következik. Végül a Te Deum szövege is felettébb szűk a missruha képeinek elrendezéséhez. A himnusz egyetlen szentet, apostolt vagy prófétát sem sorol fel név szerint. Máriáról sem szól. Végül a Te Deum hierarchikus rendjének megegyező ún. tipűlógikus, azaz az Ö- és Üjszö- vetséget összehasonlító ábrázolások ismertek a középkori művészetben és nem keverhetők a miseruha képeinek rendjével.

A Mindenszentek litániájában találtam meg azt a szöveget, amelynek alapján a képegyüttest egészében és részleteiben megtervezték. A litániában a hierarchia a miseruha sorrendjében követi egylnást: az Atyaiisten, Krisztus, Mária, az angyalok, esetenként a Keresztelő, a próféták, apostolok és a vértanúk, végül a hitvallók következnek. A szentek felsorolása utáni könyörgések és a miseruha többi ábrázolása között is kapcsolatot lehetett találni. A koraközépkori litániák végén könyörögtek az ország uralkodójáért és családjáért is. Ez a legteljesebb liturgikus szöveg, amely névszerint, számos szentet sorol fel, területenként változóan. A litánia szerkezete azonban minden időiben és mindenhol egységes. A miseruhán a hitvallók hiányát a levágott alsó szegéllyel magyaráztam. Megállapítottam: „Annáik eldöntése, hogy a palást programjában illusztrálja-e a Mindenszentek litániáját, vagy csak annak rendszere szerint ábrázolja a mennyei hierarchiát, a szentek közösségét, szorosan összefügg azzal a problémával, hogy milyen alkalomból készült. Ugyanis amennyiben a program kifejezetten a litániát ábrázolja, iákkor kérő, könyörgő jellegű, ha nem, akkor hálaíadásként is felfogható: a donátorok az összes szenteknek köszönik meg közbenjárásukat. A lehetőségek nemcsak vagylagosak, hanem együttesen is fennállhatnak”. Ma már világosabban tudom megfogalmazni: a miseruha tervezésénél figyelembe vett liturgikus szöveg nem jelenti azt, hogy a platóst azt is ábrázolja. Ez a Te Deumra éppúgy érvényes, mint a Mindenszentek litániájára. Csak az ikonográfiái program készült a litánia segítségével, a képegyüttes a mennyei hierarchia megjelenítése. A miseruhakószítés okát egykor nem vizsgáltam; ez pedig korlátozta az ikonográfiái program helyes megállapítását.

Következtetéseimet a későbbi tanulmányok félreértették. Kifejezetten a Mindenszentek litánia ábrázolásáról beszéltek. Györffy György ekként írt: „van egy olyan vitatható elgondolás is, amely szerint a Mindenszentek litániáját tükrözi, úgy, amint azt egy X. századi freisingi kódex fenntartotta” (István király és műve, 353). A szenteket területenként és időben változóan felsoroló litániák ismeretében szó sem volt és nem is lehetett arról, hogy a kazulia éppen és pontosan, az analógiaként említett litániát (tükrözné. A freisingi (litánia minta volt a szerkezet ismer742