Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Károlyi Csaba: Körülzárt útonlevés (Rácz Péter: A hajósok megérkeznek) (kritika)
KÁROLYI CSABA Körülzárt útonlevés RÁCZ PÉTER: A HAJÓSOK MEGÉRKEZNEK Rácz Péter nem kevesebbet akar, Iroint ú-jrakérdezni. Költői magatartása egyrészt radikális, mert semmit nem fogad el könnyedén, és ugyanakkor hajlandó «mindent vállalni azon az úton, amelyen érzékenysége vezeti; másrészt 'éppen radikalizmusában mélyen hagyományőrző, mert az életképes őrzés mindig a személyre szabott újbólli megélés, az új-rákérdezés mindig az eddigi kérdezésekhez való viszonyulás. A költői beszédhelyzet megújítása Ady örökségére vezethető vissza, a versek meditativ jellege Babitsot idézi leginkább költészetünkből. Azt mondanám, Rácz filozofikus köl- itő, de jól beszélek-e, ha azt állítom, hogy az Esti kérdés filozofikus vers, és mondjuk a Párizsban járt az ősz ellenben nem? Inkább azt mondom tehát, hogy versekben gondolkodik a világról, miként más filozófiában, epikában, képben, zenében. Költészete mindenek előtt annyiban bölcseleti, amennyiben értékes. Értékét pedig a világban elfoglalt helyünk hiteles újragondolása adja. Nagyon fontosnak tartom, hogy ebben az újragondolásban — újabb költészetünk (minden bizonnyal nagyobb részétől eltérő módon — nem játszik fontos szerepet az irónia. Ez önmagában persze nem minősít. Mégis: jó, hogy van ez az út is, jó, hogy van >ez a fajta versbeszéd is. A költői vallomás itt is elrejtőzik, a hangvétel visszafogott, de a lírai érzékenység hitelének visszaszerzésére,'kiküzdésére itt nem az ironikus látásmód, a dolgok (kifordítása adja a lehetőséget, hanem a gondolkodást és versbeszédet is meghatározó folytonos kérdezés. A (kérdésben testesül meg a személyes életprobléma, a jelenségek mélyére tekintő magatartásból származó dilemma, ámít az emberi életút végére meg kell(ene) oldani. Végső soron tehát Rácz is csak arról beszél — amint ő írja Kierkegaard-ról az általa fordított Félelem és reszketés kapcsán — „hogy meddig (nem) jutott el”. A hajósok megérkeznek című mostani kötete szorosan kapcsolódik az első könyvhöz, a Szemtől szembe ültetéshez, ezért próbáljunk innen közelíteni hozzá. Ritkán tapasztalható ennyire szerves, tudatos építkezés költők egymást (követő köteteiben. Az első (kötet alaphangját a Pilinszky emlékének ajánlott (Szemtől szembe ültetés) kötetcímadó vers, az abban megfogalmazott létélmény, a föld és ég közé szorítottság élménye adja. Erre játszik rá, és ezt gonddija tovább a mostani kötet Készületlen című kulcsvense. És ennek a szellemi magatartásnak a folytatását ígéri az egész kötetre szólóan a Nézek hullócsillagot című vers is, melyben a lírai én tavaszt lát és őszre gondol, napsütést tót és hullócsillagra gondol — jóelöre: „csillagot nézni, miikor még nem hull / nem hullunk / sőt mikor még nem csillag / már akkor ...” Az első kötetet záró Alfa című verset pedig a Béta követi, amely az alkotói szándék szerint a kötet középpontja. Ez a két prózavers „életrajzi vallomás” formájába bújtatott ars poetica, reflektál a (kötetre és jelzi az „-életút” és a költői út -állomásait. Az Alfá-ban körölírt „szemtől szembe ültetés” jegyében nevezi Rácz „kísérl-et”-nek verseit, és ennek jegyében folytatja most a kísérletezést -átgondoltabb, mélyebben megélt, az első kötet újszerű képszerkesztését itovábbv-ivő versekkel. Végletes, de talán e versek mibenlétéhez (közelítő sarfcítással élv-e: nála tulajdonképpen nem költői képek kapcsolódnak össze, hanem gondolatok. Nem külső összefüggések eredményezik a váratlan (képzettársításokat, hanem a képek belső jelentései adnak egy logikus, szabályos -gondolati ívet, és ez tartja a verset. Első olvasásra -néha képzavarra gyanakszunk, valójában a képszerkesztés annyira a gondolati ívhez illeszkedik, hogy az egymás után következő képek csak az egész vers 728
