Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Thiery Árpád: Búcsú Freytágéktól, II. rész (regényrészlet)
THIERY ÁRPÁD Búcsú Freytágéktól MÁSODIK FEJEZET Helga rossz idegállapotban kocsákázott az erdőben. A friss levegő fokozta fáradt bódultságát, ráadásul a plébánosnak egész idő alatt be nem állít a szája, miután kiderült, hogy feltehetően ismeri Wagner doktort. Állítólag a Drezda melletti repülőtéren találkoztak — találkozhattak —, ahol annak idején a plébános, elkísérve kitelepített sváb 'híveit, pár héten át lelkipásztorkodott. Helga feje zsongott a zengő, kenetteljes hangtól. Fellélegezve szállt ki a hintóbái. Az utazás csak megerősítette: bármit többre tartana, mint hogy iGerzsonnál töltsék az éjszakát. Az első adandó pillanatban félrevonta Frankot. — Mikor megyünk haza? — kérdezte. A régi hangon. — Reggel — válaszolta Frank röviden. Talán keményebben is annál, mint akarta. — Ahogy akarod — ingatta Helga a fejét. Mint aki nem is figyel oda. Frank azt gondolta: — Azért sem ... Este Siroki leült a zongorához, elég jól játszott, vegyesen operettet, Kodály- gyűjtést és imagyamótát. Kis Ágota énekelt. Mindenkit meglepett kellemes, iskolázott hangja, de hamarosan becsípett a pezsgőtől, és egyre hangosabb és közönségesebb lett. Vihorászott, mindenbe bslebeszélt. Viselkedésének a betetőzése volt, amikor odaimbolygott a tortát majszoló Süsühöz, és nevetgélve a nyakába borult. — Hogy lesz az alvás? Kicsoda kivel? Susu bosszús lett. — Neked mindig ezen jár az eszed? — intette le suttogva. Frank azonban mindent hallott. Kezdettől fogva valahogy erre számított. Kis Ágota eltakarta az arcát. — Nem vagyok teljesen normális — nyögte. Felrohant a szobájába. Kis idő múlva leskelődve előjött, majd újból fellopó- zott az emeletre, nem is egyszer végigcsinálta ezt a gyerekesen idétlen némajátékot. Végül elnyomta az ital és a fáradtság, ruhástól feküdt az ágyba. Éjfél után felriadt, s a beidegződésének engedelmeskedve kilopakodott a szobájából, a lépcső fokai között lekémlelt, és azt látta, hogy Gerzson egy fotelban szivarozik, Frank pedig fenyegető képet vágva forgatja kezében a konyakos poharat. Kis Ágota durcásan bevágta maga imögött a szobaajtót, zengett a ház, és hisztérikus zokogással az ágyra vetette magát. Miután Helga és a kislány lefeküdt, Frank a díszpálma árnyékába 'teleped,erbt. Fölfedezett egy tavalyi Paris Match-ot, De Gaulle és Brigitte Bardot fényképeivel. Figyelmetlenül lapozgatott. Bizonyos hangfoszlányok valahogy megmaradtak. — Szarvasagancs köllene a bejárat fölé ... A tanácselnök ártatlan, borízű hangja. Gerzson villámtekintete feléje vágott, aztán vidáman harsogta: — Egy agancs valóban hiányzik!... A plébánosnak is meg eredt a nyelve: — Freytág úr, miért nem vesz egy automobilt? ... Hangját elnyelte a lárma. Frank azt latolgatta magában, hogy föl tegye-e a kérdést, nem négyszemközt, hanem nyíltan, nagyon is nyíltan: — Miért rendezted ezt? Töltött magának egy pohár konyakot. Közben Gerzson visszaérkezett, ingujjban. Elkísérte a papot meg Sirokit, aki a plébános meghívására a parókián szélt meg. Könyök felett mind a két karján szo701
