Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Eörsi István: E. I. önkéntes emlékeken és tapasztalatokon alapuló megfigyelései az öröm elhanyagolt témakörében, E. I. önkéntes hevenyészett, töredékes számvetése önmagával, a világgal stb. útközben, Osnabrückben, E. I. önkéntes ügyészi minőségben kihallgatásnak veti alá a legfőbb gyanúsítottat (versek)
E. I. önkéntes Ide sorolom még . az égitestek zenéjét évszakok körforgását s a némelyek szerint zsugorodó végtelenséget. Isten A végtelent találtam. A többi jött magától. E. I. önkéntes A vádlott tehetsége súlyosbító körülmény. Isten Az anyag és a forma egymást kereste így hát semmit se kellett csinálnom. E. I. önkéntes Sehogysem illik Önhöz ez a nagy szerénység. Isten Évezredek óta büszkélkedem de most szorultabb helyzetemben várom hogy ön dicsérjen. E. I. önkéntes Iparkodom de nem könnyíti meg a dolgom. Isten Minthogy most önön át kell léteznem, leszálltam az ön színvonalára. E. 1. önkéntes Ha szemtelenkedik bevágom a sötétbe melyet szintén ön talált fel. Isten Egy jobb pillanatomban.
/
