Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Fabó Kinga: Skizofrénia és nyelv (Személyiségvázlat Sylvia Plathról) (tanulmány)
I hierarchikusan rendezettek, egymással alá-fölórendeltségi viszonyban vannak, akkor az egyik a másik irányítója, kontrollálója. Az egyik szerkezeti összetevő tehát a „felettes én”: a konform, konvencionális, túl-racionális, csiszolt, sima. A másik az „ösztön-én”: a szabálytalan, vad. Az az állapot pedig, amikor a hasadás „vízszintes” jellegű, azaz a két én egymással egyenrangú, a skizofrénia. Itt tehát két egyenrangú, de egymással ellentétesen működő személyiségösszetevő van jelen, mégpedig egyszerre, azonos hierarchikus szinten. Ez a személyiségen belüli állapot pontos leképezése a korábban elemzett egyszerre előíró és tiltó szabályrendszerek meglétének. A neurózisoknál tehát az ösztön-én a felettes énnek alárendelt, így a személyiség egészét a tiltó mechanizmusok túlsúlya uralja, tartja össze. (Ez fontos. A kérdést ugyanis rosszul szokták feltenni. Nem az a probléma, hogy miért hasad meg egy személyiség, hanem fordítva: hogy mi tartja össze. így a tiltó mechanizmusok totális uralma a személyiség fölött sokszor önvédelem: a neurotikus személyiséghasadás szándékos, választott a pszichotikussal szemben. Ezt részletesen Sylvia Plath élettörténetével fogom bizonyítani.) ' A tiltó mechanizmusok túlsúlyának megfelelően egy tipikusan neurotikus személyiség belülről egysíkúvá szabályozott, törekvései, személyiségének egésze egy- irányúsított. így egyirányba mutató tulajdonságokkal jellemezhető: félénk, félszeg, gátlásos, szorongó, fóbiás, kényszeres, rigid. A skizofrén személyiséget az előíró/tiltó mechanizmusok kettőse uralja, „hasítja szét”, mert a skizofréniánál a két én egyenrangú. így nincs olyan erő, amely a személyiséget összetartaná, mert mondjuk, aminek a megtételét az egyik szabályrendszer előírja (sugallja), azt a másik megtiltja, érvényteleníti. Azaz az ugyanarra a cselekvésre vonatkozó ellentétes parancsok, utasítások kioltják egymást, ezért teljes mértékben dezorganizálják a személyiséget. Ez vagy „kuszasághoz” vezet, vagy másodlagosan depresszióhoz, illetve mániás-depresszióhoz. Itt jegyzem meg, hogy szerintem maga a mániás-depresszió is egy lehetséges spontán öngyógyítási kísérlet. A hangulati labilitásnak eredetileg mindig van oka. Az, hogy a hangulat, illetve annak szélsőséges ingadozása egy idő után függetlenedik a külvilág történéseitől és periodikus jelleget ölt, másodlagos fejlemény. A vízszintes irányú személyiség-megosztottság fölé teremtődhet egy hozzá képest újabb, egy fokkal absztraháltabb szintű személyiség- és létszféra, amely a másik kettő közös fölérendelt kategóriája, „metanyelve” lehet. Azaz egy olyan magasabb elvonatkoztatottsági szint, amelyhez képest, ahol a megosztott személyiségösz- szetevők értékelhetők, ellentétes működésük átlátható, ezért az ellentétek feloldódhatnak. így a skizofrénia önmagában hordhatja megoldását. Példaként, és ennek a résznek a befejezéseként T. P.-né skizofrénfnak minősített) beteg Érzemlek című versét idézeip, amely pontosan arról szól, hogyan teremtődik a meglévő megosztottságok, ambivalenciák fölé egy harmadik, „békéltető” szint: Ordítani szeretném Germánia mindig élni fog. Női szabású vagyok, de férfi. Igába hajtanak, mint a lovat az emberek. Most érzem csak, hogy van egy másik lét is. Igaz, nem a létről a- karok írni, hanem a nem-létről ami nincs ami most egy percre észretérített, ahogy szeretném é- rezni magam. 68
