Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Gyurácz Ferenc: Bíró Zoltán: Vállalások és kételyek (könyvismertetés)

rok: szorongok és békétlenek alcíme szerint „Vázlat Illyés könyvének értelmezéséhez”. Valóban az, vagy inkább — tartalmilag és formailag is idomulva a Magyarokhoz — széljegyzetek fűzése Illyés n'aplójegyzetőihez, értelmező, kiegészítő, továbbgondoló eszmélkedések néhány nemzeti 'tulajdonságunknak tartható jellemvonás történelmi, „történelemlélektani” hátteréről. Az utóbbi évtizedekben igencsak megritkult nemzstkarákteirológiai irodalom körébe tartozik. A Csoóri 82-es esszéköteténeik alkalmán íródott Egy nemzedék naplója nem A félig bevallott élet értékelését célozza elsősorban, hanem az ötvenesek nemzedékének tragikus politikai meghatározottságait jellemzi a kötet egyes írásaihoz kapcsolódva. Jellemzi továbbá azt az autonóm politikai helyzetet, amelyet Csoóri Sándor — akit Bíró a „sorselemző” magyar gondolkodók örökösének tart — a küzdelem jogáért küzdve, magának kialakított. Csoóriról — meg Zsilinszky-ről — két-két kisebb cikk is található a 'kötetben. A két további rövid írás egyike Darvas József közéleti portréjához rajzol néhány vonást (italán túlságosan is megértőén tekintve Darvas politikai szerepére), a másik pedig Galgóczi Vidravasának apropóján az „ötvenes évek” tömör és lényeglátó értékelését végzi el.

A jelen .ismertetés jó egy évvel Bíró Zoltán könyvének (megjelenése után íródott. Bámulatos és számomra csaknem érthetetlen a kötet szinte teljes visszhang- talansága. A magyar irodalom, közélet és ideológiai gondolkodás újra-tagolódásá- nak időszakát éljük. A voluntarisztikusan egyneműsített látszat-kultúra és látszatközélet foszladozó köpönyege alól egyre-másra napvilágra jutnak a valóságos ízlés-, érdek- és gondolati tagoltságot kifejező irányzatok és csoportok. Fokozatosan újra-artikulálódik és keresi a maga korszerű válaszait kultúránk és az egész nemzet válságos állapotára az a nagy hagyományú szellemtörténeti irány is, amelyet kivált a „népi írók”-kiént emlegetett (de nemcsak írókból álló) csoportosulás képvisel. Bíró Zoltán magától értődő természetességgel és nagyon határozottan ehhez az irányzathoz kapcsolódik. Kihívhatta volna hát mind a lelkes egyetértés, mind pedig az elutasítás reakcióját, annál is inkább, mert a szaktudóst és az írót egyenrangú társként egészíti ki esszéiben a programkor eső ideológus. Jómagam, a szélsőséges reakciókat kerülve, némi figyelmet remélek kelteni a Vállalások és kételyek iránt, hangsúlyozva írójának szaktudományos és szépírói erényei mellett személyes hitelt sugalló, tiszta hevületű elkötelezettségét is.

(Szépirodalmi Könyvkiadó, 1987.)

669