Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Kovács István: Tadeusz Nowak: Hogy zengett belé az ég, Milorad Pavi?ć: Kazár szótár, Zdeněk Pluhař: Hatkor az Astoriában (kritikák)
KOVÁCS ISTVÁN Tadeusz Nowak: Hogy zengett belé az ég Tadeusz Nowak az egyik legismertebb lengyel író Magyarországon. Eddig legsikeresebbnek tartott regénye, a Ha király leszel, ha bakó leszel a háború előtti és alatti lengyel falu történetét, életét, sorsfordulóit mutatja be. Az ennek a könyvnek mintegy a folytatását jelentő Ördögfiakban Nowak a falusi közösség kitaszítottjait helyezte a cselekmény középpontjába. így lett módja a közvetlen háború utáni lengyel társadalom tragikus széthasadozottságával megismertetni olvasóit. E művek szereplői jól elkülöníthetően két táborra oszlottak: egyik oldalon a pozitív, másik oldalon a negatív hősök. Ezzel azonban Nowak korántsem a szocialista realizmus receptjének tett eleget. Világát, a jót és a rosszat a népmesék, balladák s nem utolsósorban a Biblia szellemében építette fel. A Hogy zengett belé az ég eseménytörténetét tekintve magába sűríti mind a két regény cselekményét. Hősei hús-vér elmberek — nem különíthetők el a fehéren-feke- tén egymástól. Még a hagyományos értelemben vett negatív figurákat is mély emberi együttérzéssel ábrázolja Nowak. (A fasiszták kivételével!) Üj művének lapjain a lengyel falu, a lengyel kisváros, Lengyelország históriája rajzolódik ki előttünk a harmincas évektől az ötvenes évekig. Az író beleszövi könyvébe mindazokat az eseményeket, amelyek hosszabb-rövidsbb ideig tabuként szerepeltek az 1948 utáni lengyel (ikultúr-)politikában. Szó van benne a lengyeleknek az 1939-es szeptemberi hadjáratban tanúsított hősi helytállásáról, e hadjárat tisztjeinek kiatyni tragédiájáról, a háború után lengyel falvakra szakadó rettenetről, amelyet a kolhoz víziója lofobantott fel, az ellenállást ennek jegyében és ekkoriban -továbbfolytató partizánosztagok kegyetlen felszámolásáról, az egyház üldözéséről, Sztálin „ikonjának” politikai oltárra emeléséről. Végül a lengyelországi zsidók kiirtásáról, amelyről ugyan -mindig -lehetett beszélni, de az 1968-at követő évtizedben a hivatalos politika a társadalmi elégedetlenség számtalan jelzése mellett az ezzel kapcsolatos hangokat i-s igyekezett elhallgattatni. Ahhoz, hogy -mindezek a kérdéskörök, problémák — csak úgy, „mellékesen” — beépüljenek a regénybe, az írónak nagy időben és -térben kellett mozgatni a hőseit. (E tekintetben, s bálladisztiku-s hangszerelésében is García Má-rquez Száz év magányára emlékeztet Nowak könyve.) Az író-költő művei — a zsoltároktól az .elbeszéléseken, verseken „fél-m-esék”-en át a reg-ényékig — a szociológiai, etnográfiai, kultúrtörténeti, -történelmi adalékok na-gy tömegét sűrítik magúkba, hogy a lengyel paraszti társadalom minél hitelesebb rajza kerekedhessék ki előttünk. Nowak célja, hogy a téma viszonylagos állandósága ellenére se ismételje korábbi regényeinek cselekményeit, gondolatait, de még a történések díszleteit se. Ezé-r-t a Hogy zengett belé az ég című új regényének tengelyébe új hősöket állít: koldusokat. Egy kolduscsaládot. Egy kolduscsalád -három nemzedékét. A főszerepet a két fiú: a kancsal Pawelek és a vak Jedrus’ játszák, éneklik. A szülők, nagyszülők azon/bam énekelnek oly balladát is, amelyet valamelyik Balkánit járó ősük „-költött” a várnai csatatéren 1444-ben al-esett Ulászló királyról. A kolduscsalád -tehát az íratlan lengyel történelmeit képviseli... A kegyetlen -történelmet. Tadeusz Nowa-k ezt a könyvét az 1970-es évek második felében írta. 1982-ben jelent meg. A -koldus-krónikát Szenyán Erzsébet „másolta” magyarra. Az eredetihez hasonló szépséggel. (Európa, 1987) 670
