Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Gyurácz Ferenc: Bíró Zoltán: Vállalások és kételyek (könyvismertetés)

hatnak a nekik megfelelő szellemi közegben. Ennek az útnak azonban többnyire keserves stációi vannak, s ezt a fejlődéstörténetet átlagon felüli belső küzdelmek folyamata jellemzi.” A sokrétű és árnyalt fejlődés-rajz legfontosabb fejleményei Bíró értelmezésében azok, amelyek során az alkatilag életidegenségre hajló, indulásakor a felvilágosult racionalizmus hideg kozmopolitizmusához és a szentimentailiamus univerzális-individuális borongásához kötődő költő lelkivilágában kialakul a nemzeti, majd a népi-nemzeti sorsvállalás érzülete és az alkati komorsággal dacoló férfias küzdelem képessége. Az autonóm erkölcsi személyiség tudatos tökéletesü- lési folyamata ez, amelynek fő értelmét a nemzeti, közösségi szerepvállalásra való felkészülés, majd e szerep méltó betöltése adja meg. Az elemzés során, anélkül, hogy az esszéíró eltávolodna tárgyától, olyan fogalmiak és kérdéskörök nyernek értelmezést, amelyek századunkban is aktuálisak és újra-értelmezendőfc: patriotizmus és kozmopolitizmus, haza és haladás viszonya, a nagy közösségi érzelmek természete és politikai szerepe, a kedvező politikusi itullajdonságok, a konzervatív hatalom és némely ellenzékiek önzése, az ellenzéki egység hiánya, a ikiválasztottság-tudat különféle megjelenései, a népi-nemzeti kultúra és a nemzeti demokrácia összefüggései, stb. Az esszét végigolvasva egy nagy reformkori személyiség tisztító közelségébe jutunk, és ösztönzést kapunk a nemzeti létezésünk ma is érvényes kérdésein való töprengésre.

Az a magyar gondolkodástörténeti irány, amelyhez Bíró Zoltán minden írásában kapcsolódik, mindig tisztán látta és hangsúlyozta a kultúra különleges nemzet- politikai szerepét. Nemcsak a Kölcsey-esszéböl viliágiik ez ki, hanem például a kötetet nyitó, terjedelmes tanulmányból, amely Veres Péternek a népi-nemzeti kultúra kérdéseiről vallott nézeteit foglalja össze. Veres Péter nemcsak azt tudta, ami köztudomású, hogy a kultúra állapota szimptóma-szerűen mutatja a társadalmi és a politikai élet állapotát, s nemcsak azt, hogy — Bírót idézve — „egy nép tudati állapota, műveltségi szintje, erkölcsi, esztétikai igényessége, s ezzel összefüggésben önbecsülése annak a népnek az egészségét, életrevalóságát, a jövőre való felkészültségét is jelzi”, hanem a kulturális jelleg és a nemzeti jelleg bonyolult összefüggéseivel is tisztában volt. Ügy tartotta, hogy a „kultúra egy nép magatartásformája a természettel és a társadalommal szemben”, vagyis korántsem csak ismeretek tárházát vagy az egyéni önkiteljesítés módját jelenti, hanem az életforma, a gondolkodásmód, az ízlés, a viselkedésmódok, a mindennapi élet stílusjegyeinek mélyben rejtőző, szinte öntudatlanul formálódó tartalmait is. Ezek együttesen jellemzőek az etnikai-nyelvi közösségre, kohéziós erőt jelentenek számára. Ebből következik, hogy a kulturális jelleget alapjaiban támadó tendenciák — így az amerika- nizált, felszínes tömegkultúra konzumzenei, filmipari, stb. termékeinek nagy apparátussal, állami segédlettel történő terjesztése — végső fokon a nemzeti jelleget ássa alá, az ide tartozás tudatát gyengíti, egzisztenciális veszedelmet rejt magában. A „megoldás” természetesen nem a kulturális bezárkózás Veres Péter felfogásában sem, hanem a szellemi szabadság, a kulturális dinamizmus, de a saját népi-nemzeti műveltség gondozásának mindenkori elsőbbségével.

A kötet másik Veres Péter ^tanulmánya eltávolodik a Veres Péter-szövegektől, hogy az így nyert rálátás révén a nagy népi író politikai gondolkodásának néhány alapeszméjére és kulcsfogalmára vethessen fényt. A „gondviselő társadalom” és a „guvernamentális gondolkozás” -eszméjének magyarázata közben a -szerző néhány oldalon, pompás tömörséggel és érzékletes esszényalven szinte egész e századi politikatörténetünket értelmezi. Rámutat -a vezetők és vezetettek közti szakadék áthidalásának, a „magyar állampolgár” kialakulását elősegítő demokratikus reformok és az eszményeket nyújtó nevelés igényének változatlan időszerűségére.

A minőség próféciája című esszé Németh László minőségszocializmusról szóló fejtegetéseinek összefoglalása. Bizonyítja, hogy Németh „utópiája” olyannyira nem volt légből kapott, oly mértékig táplálkozott az európai társadalomfejlődés, ezen belül a közép-európai és a magyar valóság és történelmi sors ismeretéből, hogy javaslatai, ha a harmincas években netán álmoknak látszottak is, ma már legsürgősebb tennivalóink irányával vágnak egybe. Az lenigmatikusan találó című Magya668