Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Vita magyar módra (Eretnek csapongás egy téma körül) (esszé)

Herbart szelleme

Megint csak a herbarti pedagógia hatása. Aki általánostól a középiskolán át az egyetemi diplomáig csak magolt, magolt, magolt, s gondolkozni nem tanult meg, később már csak kivételes esetben képes szellemileg megújulni. Nem a kritika hibája ez, hanem egész humán műveltségünké, amelyből hiányzik a kritikai érzék, következésképpen alig-alig valakiben van annyi szellemi hajlékonyság, hogy akár pillanatokra is letérjen a saját pályájáról, vagyis, ha nem is szakít monológja egészével, legalább ia részleteken módosítson. Ennyit csak elvárhatni az úgynevezett szellemi elittől.

A tudományok fejlődésével a máris reménytelen helyzet egyre tovább romlik. Mert a tanterv lépést akar tartani a fejlődéssel, s nem a módszert — a magolást — szünteti meg, hanem egyre több, egyre elviselhetetlenebb tömegű ismeretet magokat be a növendékekkel. Az iskola eddig sem hagyott időt a tanulónak a gondolkodásra, nemhogy megtanította volna értelme rugalmas, célszerű használására. A kiművelt emberfő gondolkozó emberfőt jelent. Ez a species lassankint kipusztul hazánkból. Humán műveltségünk eddig is antiszokratikus volt, hiányzott belőle a szellem, a szkepszis. Mi csak állítani tudunk, kérdezni, latolgatni, mérlegelni legföljebb csak kísérletképpen valamely természeti csapás hatására. Nem véletlen, hogy a legnagyobb magyar gondolkodó, Széchenyi István angol műveltségű volt, Bibó István viszont a francia műveltségen nevelkedett. Kosáry Domokos francián és angolon. Szellemi életünk középrétege úgy fest, mint egy kisebbfajta mészkőhegység, amelyen legfeljebb az erózió idéz elő változást, az sem egyéb kopásnál. Mint a messiást, úgy várjuk azt a reformert, aki megment, megmenti a nemzetet, a szellemet pusztulással fenyegető herbarti pedagógiától, amely még csak nem is herbarti.

65