Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Bojtár Endre: Pontosítások a magyar(?)-belorusz(?)-lengyel(?)-litván(?) kapcsolatok egy fejezetéhez (tanulmány)

Azt én egyáltalán nem ismerem.

Csak a magam érdemének tulajdoníthatom,

Hogy mindenem magamtól van. Nem akarok Istennel számolni,

Nem óhajtom egét, a poklot nem félem,

Kegyelmet nem kérek, az ítélet egyáltalán nem érdekel;

A bűnt nem ismerem, s azt sem tudom, hogy valakinek is adósa lennék.

Mindig magam éltem és szorgoskodtam.

Nem aggódom a test, még kevésbé lelkem miatt:

Bátran meg kell vallanom, hogy velem együtt hal az meg,

S nem lesz olyas munkám, mint másoknak,

Keresvén mindenki a magáét, mikor a sírból majd felkél.

Engem meglep az olyanok hite is,

Ami különbözik az Epikurosz tanaitól,

Akit én életemmel bizton formázok

Itt a magas hegyen, amelyet el nem hagyok,

Míg a dicső Mohamed ide nem érkezik,

Aki nagy pompa közepette jön a világra,

És ha dicső volt temetésem,

Mely alatt úgy szóltak a trombiták, dudák, dobok és ütegek,

Hogy a madarak seregei elcsodálkoztatták az embereket,

És az a hallatlan temetés mindeneket megindított.

A hír rólunk akkor lesz nagyobb,

Mikor kitudódik földnek-égnek a mi ügyünk.

Te is, te hegy, ami oly magasra emelkedtél,

Mosl az én híremmel vagy magasabb a többinél,

És ezért bátran szerencsésnek mondhatod magad,

Mert hitem okán fognak sokat beszélni rólad.

Ezért te fogod szinte ujjal mutatni a szemnek,

Milyen életmódot kell követni.

Légy örök dicsőségemül az utókor előtt,

És adj hírt testvéreimnek elhivatottságomról.

Az utolsó két sor értelmében Jeírzy Snopek baráti segítségének igénybe vétele után sem lehetünk biztosak. Teodor Wierzbowski is azt írja, hogy „az utolsó sorok nem valami világos jelentéssel tűnnek ki: a másoló minden bizonnyal pontatlanul betűzte ki és értette meg őket”. (Wierzbowski 1899:108.).

A mű, ahogy Julian Krzyzanowski megállapítja (Krzyzanowski 1969:19), apof- tegrna, vagyis „meghatározott személyekhez vagy helyzetekhez fűződő életbölcsesség tömör és esattanós megformulázása” (Világirodalmi Lexikon 1970:391). Persze nem mind a 36 sor, ami között akad — a másoló hibáitól függetlenül is — az értelmetlenségig rosszul, homályosan megfogalmazott, hanem csak a 8—16. sorig terjedő rész. Ez a tulajdonképpeni apoftegma különböző értelmezések alapjául szolgált. A legszélsőségesebb szerint a „Sírfelirat.. ,”-ot Békés végrendelkezése értelmében (Podoksin 1970:163), vagy valamivel enyhébb megfogalmazásban „Békés megbízásából” (Szerbant 1962:97) erdélyi elvbarátai költötték, s az ott állt kőbe vésve a síron, vagyis a „Sírfelirat..című mű valóságos sírfelirat volt, aminek alapján Békés ateistának minősül. (S mivel a Belorusszija filozófiai és társadalmi-politikai gondolkodásának történetéből című kötetben szerepel, egyenesein Belorusszija egyik legkorábbi ateistájának.)

Az, hogy belorusz tudósok belorusznak jelölnek valamit, könnyen érthető: a gyengécske j>elent a hagyománnyal óhajtják fölerősíteni. (Ámbár fölötlik a kérdés, hogy az ENSZ szavazásain kívül hol és miikor létezik egyáltalán olyasvalami: Belorusszija?) Törekvésük legyen bármely történelmietlen, mégis rokonszenvesebb, mint az ellenkező, jóval erőteljesebben érvényesülő akarat, mely kirúgja az alakulgatni vágyó jelen alól a múlt zsámolyát.

641