Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Gintaras Patackas: Kiűzetés a Paradicsomból, Mindent elnyel a tenger..., Más partok felé, Délben - hangulat (versek) (Halasi Zoltán fordításai)
GINTARAS PATACKAS Kiűzetés a Paradicsomból Nem adnak ki, nem álmodnak veled A dolgok ott az elhagyott lakáson, Némák a könny áztatta levelek, Nem volt eszményt se kapnak áruláson — Pár arc, mit az emlékezet bevés: Ez minden vagyonod. — Azért ne átkozd A világot. Lesz itt átokverés; Dagályként, meglásd, elönti a város Zajos éterét. A hegyet se szidd, Mert menedéke lett képmutatóknak. Napunk alatt semmi se változik; Ma téged űztek ki, s ki tudja, holnap . . . . . . Vasútállomás — hogy kattog, dübög Az elválások fülledt lázárettje. S ez a zúgás az elmén mint a köd, És hánykolódsz megint, szorongva egyre. Várjon tenger, pokol, akármi rád, Ne hajts fejet, ne kérj — engesztelődjék! — Sok hamis bálványtól amnesztiát, Büntessen bár a csillag-ítélőszék; Dögvész-fekély vagy égető vasak, Hazád, nőd, kenyered mind elragadják — Ádám, ne próbálj angyalszárnyakat, Mutasd az ember lény igaz alakját! Mindent elnyel a tenger... Mindent elnyel a tenger. Ingó iszap-ágyba Lassan belesüpped az értelem világa. Mint színtelen vizifém derengeti alvadt Szenvedélyek mészvázait egy-egy korallpad. Gázolsz az időn át, habzó agyagot görget; Múltban az érzelmek itt soha tort nem ültek. 624
