Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Gintaras Patackas: Kiűzetés a Paradicsomból, Mindent elnyel a tenger..., Más partok felé, Délben - hangulat (versek) (Halasi Zoltán fordításai)
Fortunád kajtatod — delejez csillag-áram —, Felleghajú csalfa arád, kartonruhában. Sápadt arcod befonják medúza-harangok, Sós hab a század taraján, zokog a hangod: „Szólalj meg, múlt!” — Bagoly huhog hosszút, ijesztőt. „Az idő árját keresem, a nyom-veszejtőt... Te integetsz a homokon ...” — Hiába vonz a Sötétlő feledés — az csak egy csónak roncsa. „Akkor ki szólít? Megállj, vonuló kísértet. ..!” — Csak a tenger zúg, csak a szél borzol dűnéket. „Szent holdas éjed, merre van, s az elfelejtett Keblek, és az a bőr, mely zörgő pergamen lett. ..” — Az ég kagylópáncélt ölt, rekedt hang nyilazza. Marad a szerelem, az élet, szél kétes fuvalma . .. ne hajózz, fiam, míg a tengeren köd ül, két őrjöngő fekete szikla küzd, a szirének gyilkos éneke hullámsírba igéz, az albatrosz — Poszeidon segédje — árbocot szaggat ketté, mint villám —, más partokon semmit se látnál — nem vár aranygyapjú, legenda az, önpusztítóknak csalóka ígéret, száz éve már, hogy Kolkhisz nincsen, tüzek és zivatarok lekaszálták, bizony, hogy nincsen; a túlparton kopár kőkatlanokban vasvértű kentaurok legelésznek, Kolkhisz — mítosz, dajkamese —, én ott voltam, szenvedtem, éltem. — eb-sornál rosszabb, semhogy visszatérvén, elbeszélhetném nektek, véreim, s neked, fiam — ne szálljatok tengerre.. . más partok felé — e században Kolkhisz nem létezik. Más partok felé
