Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Tomas Venclova: Gettó, A félsziget fölött..., Vers a szerelemről, "Írj verset a madarakkal folytatott beszélgetésről", Tekinteted kibontja a szobát, Nel mezzo del cammin di nostra vita, East Rock (versek) (Halasi Zoltán fordításai)

Bomló kontúrok, formaváltozás;

Szín robban szét, betöltve végzetét, Elömlik túlcsorduló vörösen Hamvadó nyár s a tarló ősz közén.

Holdak vízválasztója! Égerek Dermedtsége! Bagoly ékesszava! Hajnali motorbiciklibőgés öt vagy hét háztömbbel odébb!

A szikla feszes, szarvasbőr ilyen, Körötte gyér fű, deres levegő;

Oly fényes, hűvös, szinte szenvtelen — Tekintetünkre sem tart már igényt.

Világosodik. Felismerve most A mindenséggel elkeveredőt —

Ami itt születik, amíg mi nem, Gyereksírásként bennünk egyre nő,

A vérerek erdőjébe betör,

Nyirokban érik és tömít tüdőt,

Amit nem is érzékelünk, csak azt,

Hogy egész testünk rémült és sötét.

A bagoly újra elkiáltja énekét, Dallamán változtatva valamit.

De az nem újul, az nem változik,

Amit az ember ajándékba kap,

Hogy egybefogva tévelygést, valót, Vágyat és pusztulást, vegyüljön el A kor rideg sarába, mint kövek Túl az Atlantin, csontok Kolimán.

Menj. Vidd magaddal árnyékod, az éj Tükrét, s az üres telket: nyelvedet.

A szabadságot válaszd, amíg élsz.

Más megváltásra úgysincsen remény. Még vár a kínok gazdag pohara.

Még nem nyikorog az a szélmalom. Autód se tudja még a domb tövén:

A városba vagy északnak gurul.

(Halasi Zoltán fordításai)