Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Tomas Venclova: Gettó, A félsziget fölött..., Vers a szerelemről, "Írj verset a madarakkal folytatott beszélgetésről", Tekinteted kibontja a szobát, Nel mezzo del cammin di nostra vita, East Rock (versek) (Halasi Zoltán fordításai)
Vers a szerelemről Már nincs kihez mennem, ide se jön vendég, Idegen jambust se hallok már réges-rég, A tiltó boltozat, vágyam azt se fogja, Mégse hagy el a tér — mert a küszöbön át Tükrös, csillogó víz éri el a szobát, És egy torony fordítottját besodorja. Három dimenzió: páncéling-csikorgás. Visszfény táncol rajtuk, szemcsalón sziporkáz. Este kihuny, s hullong, száll az üres létbe Május sötétje, vagy júniusé talán, S oly rövid az élet; s ez sincs így igazán, Hiszen a gonosztól óv a lámpa fénye. Maradj még, ne menj. A gyerekek alusznak. A csoda késik. A tetők gyászban úsznak, Folyók örvénye dermed, s a nyár csak érik, De a hangok, tájak álmunkban kerülik Egymást, mint riadt csónakok. Reggel pedig Süllyesztjük őket tudatunk fenekéig. Fúló beszéd, repedt formák tonna-súlya Nehezül agyunkra, s ki a megmondhatója, Van-e köztük egyezés, csak egy vonásnyi? Míg heverünk — két kő; közel —, testünk előtt A fény négyszögében feltűnik az erőd, És már nem akarunk, mint Kasszandra, látni. „írj verset a madarakkal folytatott beszélgetésről” Egy levélből Feneketlen és szédítő a kút. Mégis rokon-mód belenézni bátor Csillag, nád, rigó, ember — s nem vakul Meg egy se a fekete ragyogástól. Mintha ez a fény volna igazi, csak ez, S egy zúgó prizma tördelné szilánkra. Porszem-igazságod mit is jelez Mást, mint rigók ezüst-okoskodása?
