Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Tomas Venclova: Gettó, A félsziget fölött..., Vers a szerelemről, "Írj verset a madarakkal folytatott beszélgetésről", Tekinteted kibontja a szobát, Nel mezzo del cammin di nostra vita, East Rock (versek) (Halasi Zoltán fordításai)

És nyárutón, mikor egy hajnalon Az ég beomlik, világok peregnek,

Vak véget vet egyazon hatalom Nektek is, s törékeny költészeteknek.

Tekinteted kibontja a szobát

Tekinteted kibontja a szobát,

Mely újra könnyű, mintha hullna terhe: Az eggyé gomolyodott sok világ,

Amit az alkony rágöngyölt a mellre. Helyén van abrosz, könyv. Külön kerül Repülőzúgás, szeptemberi zápor.

Az ablakrésben árnnyá merevül A mindenségből kitaszított hárslomb.

Öt is, mint minket, balsors nyűgözi:

Mint hajóról leszakadt kötélfoszlány,

Úszna a hárs, de fogja hely, köti Idő, nem ringhat tova az éj sodrán.

Légy, mint e fák, áttetsző és sötét.

Nézz az üvegen át. Amott, kigyúlva,

Rezgő atomként ágak rács-körét A repülőtér fénye koszorúzza.

Gép száll alá, fészkére a madár.

Lent villog a cél szűkülő korongja.

Tér útja a síkra visszatalál.

Megoldás. Lám, minden egy közös pontba Siet: távolságok; eszméletek;

Halál, mely választ (tán ezért lehettünk); Fehér levélfolt. S az emlékezet,

Mint tenger csillaga — fénylik felettünk.

Az álom szívénél, hol űr terem,

Megállsz. Arcod a tenyeredbe hajlik. Elméddel újra szól a végtelen,

A tér odvából tompán felmorajlik, Visszhangod zúg a boltozaton át (kagylóban így vihar): „Folytatni kedvem Nincs, kezdeni erőm. Tehát — tovább.

Itt nincs bér, vigasz, nincsen ítélet sem.”