Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Tomas Venclova: Gettó, A félsziget fölött..., Vers a szerelemről, "Írj verset a madarakkal folytatott beszélgetésről", Tekinteted kibontja a szobát, Nel mezzo del cammin di nostra vita, East Rock (versek) (Halasi Zoltán fordításai)
TOMAS VENCLOVA Gettó Majd visszatérünk. Csend vagyunk: tömény. Ház-sokaság. Szétfejtve, mint a szén. Ily egyszerűn lemérve és felosztva. Ez az idők utolja. Árulás Nyomja pecsétjét újság-hasábokra, Ajtórésen kúszik: kénsárga láz, Karszalagot fest, kapcsolatot mérgez, Tintát töröl — a háló mind nehéz lesz. Ö gyermekész, omló épületek! Ó apadó vizek, képzelt hegyek! Nincs halál. Nem jön ítélet soha. Láng s homok tör ki ablakot tokostul. Nincs már zsidó és római se mozdul. Mi — az utolsó jog alapzata — Betűk vagyunk. Jegyzet. Tervtoldalék. Hófehér papírok. Hamupihék. A félsziget fölött... A félsziget fölött végéhez ér a nap. Heve mily vakító. Mily durva fényű ég ez. Habtorlasz ront a partnak, esten semmivé lesz, Nem támad fel, mint tűz, mely bozótot harap, Mint a sívó homok, vagy öblök mélye, nem .. . Tömör a hab-beszéd, mienknél több a latban, Hangját emlék se őrzi. S ím forrás-alakban Kazamata-mélyről tör föl ős-sejtelem; Győz a természet. Só-rágta lakat lehull, ítélet angyala, világítótorony szól. Ajtó nem véd meg többé surrogó homoktól. A szárazon sötét fellegraj tornyosul. 619
