Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Thiery Árpád: Búcsú Freytágéktól (regényrészlet)
észrevette, hogy valami lehet a háttérben, ami nem tetszik Franknak, nem is faggatta. Tekintetéből pillanatok alatt ikihúnyt a váratlan öröm csillogása, a helyén komorság. Arcán az élhetetlennek kijáró megbotránkozás. Frank valami hasonlót vélt fölfedezni a főszerkesztő arcán is. — Na, tökös! — csapta hátba. — A jövő héten elrepülsz Afrikába! — Afrika? ... Az első pillanat a felröppenésé volt. Irdatlan magasságiba. Arms'trongék a Holdra készültek. Talán onnan pillantott le Afrikára? A fürkésző tekintet zavarba hozta Balog főszerkesztőt. Mintha megneszelt volna valamit. Frank lezuhant a magasból. Afrika eltűnt a szeme elől. — Karthágóban fesztivál van — magyarázta Balog. — Odamész, megnézed, és írsz róla. — Nem értek a fesztiválokhoz. — Mit kell hozzá érteni? Nincs zsűri, nem osztanak díjat. A fellépők nem is találkoznak egymással. Az egész cirkusz tulajdonképpen idegenforgalmi célokat szolgál. Külföldön mostanában a tengervíz, a luxushotel meg az egzotikum mellé adnak egy kis nemzetközi kultúrát is. Érdekel bennünket, hogyan csinálják... Felkapta a programot. — Itt van! — dugta Frank orra alá. — A kölni balett! Mit szólsz hozzá? Az amerikai Murray Louis balettegyüttese! Mikor láthatod te ezeket? A Raducanu— Caciuleanu táncospár! A lyoni színház társulata!... Frankra meredt. — Tudsz te ezekről valamit? Frank azt gondolta: — Már hogyne ... — Megnézheted a lyoniakat Márcel Meréchallall! Ott lesz Gilbert Bécaud! Ma- nuella Vargas! Ella Fitzgerald! Balog főszerkesztő leolvasta Frank arcáról, hogy valami nincs rendben. — Nem akarsz Afrikába menni? — Nem az, hogy nem ... — Hát akkor? — Mi az ára? — Nem képzeled, hogy te fizeted. — Ügy értem, hogy mi helyett kapom? — Téged küldelek oda és kész. — Szeretnék mással is foglalkozni, mint az ilyen fesztiválokkal. A főszerkesztő elkomorodott. — Már megint kezded? — Tudod, hogy vannak témáim ... — Hagyd már! — túrt Balog bosszúsan a hajába. Ahány ősz szál, mindet fölborzolta. — Két hónapja szeretném megírni azt a játékbarlangot. — Majd szólok, ha eljön az ideje. — Néha olyan érzés fog el, hogy ki akarsz vonni a forgalomból. Váratlanul és keményen hangzott. — Én? Téged? — Ezt érzem. — Nincs rá okod. A főszerkesztő hideg, kék tekintete barátságtalanul csillogott. Gondolkodóba «sett: nem hamarkodta-e el ezt a tunéziai kiküldetésit? — Csalnak az érzéseid, annyit mondhatok. — Hiányzik az, hogy összeforrjak a munkámmal. — Tehetek én róla? Frank nem tudta megkedvelni Btalog főszerkesztőt. Ugyanaz a lekezelően pattogó, falusias kivagy! maradt a szemében, miint a Kommunizmus Fiainak ama ösz- szejövetelén, amikor Moskovics Ernő bemutatta. Idegesítő volt a hangneme, a fölé604
