Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 1. szám - Kolozsvári Grandpierre Emil: Vita magyar módra (Eretnek csapongás egy téma körül) (esszé)

még csak gondolkodni sem hajlandó arról, vajon mi lehet az oka ennek a kétség­kívül aggasztó jelenségnek, ami egyedül Hubay Miklós túlzottan jóakaratai interpre­tálásában pozitív jelenség. (Írószövetség, 1986. évi közgyűlés) Domokos Mátyás konstatál, óvakodik bármilyen (magyarázattól, mert változtatni úgysem lehet. Kristálytiszta mikszáthi állásfoglalás. Ezek után mi sem természete­sebb, mint hogy az álomszerű Mikszáth portréjának védelmében meg sem érti, ahogy én vélekedem Mikszáthról. Egyébiránt nem ő az egyedüli. Domokos állásfoglalása egy nagyon elterjedt jelenség megnyilvánulása. Mindenkinek joga van a saját vé­leménye kifejtésére, mint ahogy létjogosult minden ellenvélemény is, a megtáma­dott félét is beleértve. Ez a szellemi mozgás egyik formája. Nincs jog, s ok a sér­tődésre. Az összefüggések egyik kritikája Ez a kis füzet, aminek föntebb idéztük a címét, éppen arról szól, amiért ez a ta­nulmány napvilágot látott: az iskolázott gondolkodás egyre aggasztóbb hiánya lépten- nyomon tapasztalható. Mi sem i természetesebb tehát, mint hogy a kritika értetlenül állt e kis füzettel szemben. Kabdebó Lóránt az egyetlen kivétel. A közöny tehát szükségszerű volt. Az összefüggések egy gondolkodási modellt tartalmaz, aminek lényege a cselekedetek következményeinek számbavétele. Nem gondolta végig — a köznyelv ezt a kifejezést használja, mintha volna elme a föl­dön, aki valamely cselekedett összes következményeit nyomon tudná kísérni. Aki ilyent mond, nem gondolta végig, amit mondott. Legjobb esetben ugyanis a speku­láló elme soha nem kalandozik túl az első nehány következményen, vagy ha igen, felelőtlenül. A gondolkodó legföljebb átgondolásról beszél, esetleg meggondolásról. Számot vetni mással, mint a közvetlen következményekkel, nem lehet. Sőt, a leg­többen beleesnek az „első gondolat csapdájába” és a „probléma határait” még kö­dösen, elmosódottan sem sejtik, márpedig aki nem tudja, mivel áll szemben, ba­josan választhatja ki a megfelelő fegyvert vagy szerszámot, a szellem közegében a megfelelő érvet. A könyvek tanúsága szerint mai irodalmunk úgy veti ki magából a gondolko­dást, mint az immunreakoió a szervezetbe iktatott idegen (testet. Ügy látszik, örök­re eljegyeztük magunkat a .. . nem is tudom, hogy fejezzem ki magam olyanfor­mán, hogy senkit ne sértsek. Bírósági szokás, hogy a gyanúsítottat szembesítik a tanúkkal. Ezt az eljárást próbálom meg irodalmi téren. Egyfelől közlöm a kritikus véleményét, másfelől, az összefüggésekből azt a részt, amiről a kritikus véleményt mondott. 'Nem árulom el a-kritikus nevét, ő ugyanis más alkat, minit amelyikről a cikk elején beszéltem, tollát nem az indulat vezérli, klikknek valószínűleg nefn tagja, jól nevelt, tehet­séges, bizonyos — eléggé szűk — határok között a gondolkozástól sem irtózik, nem is nyegle, mint úgynevezett kritikusaink többsége, végül pedig azért hallgatom el a nevét, mert fiatal, s a fiatalok iránt kötelező a jóindulat. Németh László „mi­nőségei” meg „kisebbségei” óta az érveléstől való tartózkodás kivételből általános tünetté szaporodott, ennek a kritikusi iskolának hívévé szegődött ifjú bírálónk is, aki úgy érzi, birtokában van a végleges igazságnak, s neki legfőbb föladata, hogy ezt kinyilatkoztatások formájában közölje az olvasóval. Ha valamelyik olvasót netán fur­dalná a kíváncsiság, rátalálhat a szóbanforgó kritikára a Kortárs 1986. júniusi szá­mában. Mielőtt rátérnék a kevés számú szembesítésre, hadd vitatkozzam általában. Bi­zonyos mértékben ez is szembesítés, csak hát itt nem szöveget szöveggel, hanem gondolatot gondolattal, vagy információt az információ hiányával állítok szembe. [K. G. E.] „Ellentmondásra késztet... mihelyt a jelenségek okát kívánja kita­pintani, a történelmi gyökereket, előzményeket keresi, (teremtvén például egy frap­páns-szellemes, ámde aligha elfogadható és tudományos érvényű »-nemzetkaraktero- lógiát« a huszár, a fűszeres, és a tűzoltó példázatával. Hajdan tanulmányok soka­sága fürkészte a »magyar jellemeit«. Valljuk be: kevés sikerrel. Kolozsvári Grand­60

Next

/
Thumbnails
Contents